2011. december 31., szombat

2011. december 30., péntek

Szzéljegy - 29.


Ma már nem csak a hajléktalanok szenvedhetnek fagyhalált. Ma már számtalan példa van arra is, hogy emberek a saját lakásukban hűlnek ki.

x x x

A karácsony környéki ingyenes ebédosztás idei jellegzetessége, hogy szülők a gyerekeikkel álltak sorban.  
       A legtöbb ingyenes ebédet a krisnások osztották, azon vallási felekezet képviselői, amely felekezetet az új egyházi törvény nem ismerne el bejegyzett felekezetnek (vallásnak).

2011. 12. 30.

2011. december 29., csütörtök

Szzéljegy - 28.


- Azért ez a válság még mindig bőséget hozott karácsonyra - mondta az egyik családtag.
- Gyerekeim - mondta a nagymama -, mindig van "egy utolsó békeév".

x x x

Ma - többek között - a devizahitelesek megmentéséről szól a történet, egy év múlva a társadalom elszegényedett kétharmadáról.

2011. 12. 28.

Nem mese ez...





Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.
Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.
Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.
Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.
A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.
Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.
Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.
Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…
Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.
Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.




 

Üzenet - 1.

Ne felejtsétek, valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

2011. december 26., hétfő




 

Széljegy - 27.


Ma feltehetően az emberek nem szerelmi bánatukban lesznek öngyilkosok, hanem a megélhetésük, az ezzel járó bizonytalanság miatt.

x x x

Ötven felett megtanultam félni - a jövőtől.
       A félelemben élő ember nem lázad.
       Ismerősöm erre azt mondta: "Egy darabig." 

2011. 12. 26.

2011. december 25., vasárnap

Napló


Kamasz voltam, amikor először hallottam Csakovszkij Olasz capriccioját. 
       Lajos bácsi éveken keresztül visszajáró szobafestője és mázolója volt a családunknak. Ő hívta fel a figyelmemet Csajkovszkijnak erre a darabjára, ami idővel a kedvencem lett.
       Ebben a negyedórás capriccioban benne van az élet teljessége, szomorúságával és örömeivel együtt. Benne van az élet és a halál, a küzdelem.

x x x

Szeretem a megzenésített verseket, a Kalákát különösen. 
       A költészetet a zenén keresztül is meg lehet szeretni. Így csak igazán! A költészet maga is zene. 
       Ha magyar tanár volnék, élnek a megzenésített versek lehetőségével. 

x x x

Új téma a bulvárnak. Szenteste öngyilkos lett Mary Zsuzsi táncdalénekesnő, hatvannégy éves volt.
       Évek óta már csak jobbára bulvárhírek alapján lehetett hallani róla. 



Születés


                


                                                Reggeli fagyos
                                                mosoly arcodon,
                                                túl vagy az éji
                                                álmokon.
                                                Ismerős arcok előtt,
                                                keresed a szavakat,
                                                csikorog a múlt
                                                fázósan toporgó
                                                lábak alatt.
                                                A holnaptól félsz,
                                                ma még ünnepet
                                                remélsz.
                                                Ismerősökkel
                                                ismerős nyomokon,
                                                születést vársz
                                                havas karácsonyon.

2011. december 24., szombat


Széljegy - 26.


Karácsony tájékán szembesülünk azzal, hogy végső soron Isten nélkül nem élhetünk.

x x x

Minden hajótörött számára szembesülés az is, hogy: "Minden élet egy sikertelen kísérlet" (Gómez Dávila, kolumbiai filozófus).

2011. 12. 24.

 



Zsoltár




                                               

                                    Fiam által szólok hozzád…
                                    Ha az őszies szavakat hallod,
                                    ne feledd, mindaz én vagyok!
                                    Tehet az ember számtalan jót,
                                    ha egyszer is felejti
                                    - zsákutcába fut -
                                    csak előbbre vihet az út.
                                   
                                    Nagy teher, Uram,
                                    hogy az ember nem tökéletes!
                                    De kivételnek képzeljük magunk
                                    és másokat vádolunk.
                                    Te ítélj!
                                    Megcsalatva nem lehetsz,
                                    előtted ugyanabban
                                    a világításban állunk.

                                    Vezeti apa a fiát,
                                    fiú az apját,
                                    bár köztük áll egy világ.
                                    Tagadhatatlan a folytonosság,
                                    megállíthatatlan a törekvés,
                                    s minidig lehet kérdezni: és?

                                    Esendőek vagyunk
                                    - Te ezt igazán tudhatod! -,
                                    de kivételnek képzeljük magunk.
                                    Rám teríti fátylát az ég,
                                    és ahogy a szú a fát
                                    lassan bejárja,
                                    nehézkesen szétárad
                                    bennem az öregség.

                                    Erőt adj, hogy hinni bírjak,
                                    újra és újra talpon maradjak!


                                   

2011. december 23., péntek

Napló

Meghalt Vaclav Havel író, a cseh ellenzék egykori aktív tagja, a rendszerváltást követően egy időben a Cseh Köztársaság elnöke hetvenöt éves korában. A cseheknek mind belföldön, mind külföldön morális tartást adott.

x x x

Ma ellenzéki demonstrációk vannak Budapesten. 
       A parlamentben ma egy sor olyan törvény-tervezetet fogadtak el, amelyek a magyar demokrácia jövőbeni sorsát lényegesen befolyásolják (választójogi törvény, stabilitási törvény). Sokan már a demokrácia haláláról beszélnek.
       Az biztos, hogy a mai kormányon lévő pártok politikusai néhány évvel ezelőtt az ilyen törvényekkel szemben kézzel-lábbal tiltakoztak volna. Mintha elfelejtették volna egykori önmagukat.

x x x

Nem is tudom,  miben bízhatunk a jövő évet illetően. Talán még önmagunkban. A politikai elit józan belátásában egyre kevésbé.



Karácsony csodája




Babits Mihály írja A magyar jellem című művében: „A csodát már nem is tudjuk nélkülözni, kell az, mint a mindennapi kenyér.” Ahogy kell nekünk legalább évente egyszer karácsony misztériuma és csodája. Kellenek azok a pillanatok, amikor a mindennapi pofonok völgyéből, a mindennapi kényszerekből, realitásokból fölül emelkedhetünk.
            A Biblia szerint, most a vallási vonatkozásoktól eltekintve, az emberiség mentális és kultúrtörténetében az első nagy teher- és próbatétel, hogy a testvérgyilkos Káin gyermekei vagyunk.
            Az emberiség mentális és kultúrtörténetének másik kezdő sarokpontja, amikor Poncius Pilátus római helytartó kérdésére, hogy kit ne büntessen meg, Barabást vagy Jézust, a tömeg Barabás nevét kiáltotta. Ezt követően feszítették keresztre Jézust.
            Ezzel a két tehertétellel élünk ma is. Büntetünk és elszenvedünk, Barabást kiáltunk, holott Jézust szeretnénk, dönthetnénk jól is, mégis rosszul döntünk rendre és rendszeresen.
            Hát ezért, ezért is kellenek a mindennapjainkban a csodák. Azért, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész. Aztán amikor szembesülünk karácsony misztériumával és csodájával, a kis Jézus születésével, egy pillanatra, legalább egy pillanatra szembesüljünk önmagunkkal is.