Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

Üzenet - 137.

A párna nem ölel vissza.

Köszönöm

Köszönöm, ó, köszönöm,

benned van örömöm…

Köszönöm, hogy lettél,

hogy nekem vagy,

évekig álmodtalak

egyfolytában magamnak…

Szivárványban sugárzol,

szeretetedet érzem,

lehetek bárhol…

Köszönöm a napot,

a perceket,

széppé már csak

te teheted.

Köszönöm az együtt

töltött időt…

Uram, tartsd meg nekem őt!

Merj és vállald!

Merj önmagad lenni,

magadat a porból kiemelni!

Vállald az értékeid,

ne hagyd veszni,

azok a te kincseid!

Vállald, nőiességed,

mosolyod,

vállald mindazt,

mit a jó Isten adott!

Vállald, ha nem önmagadért,

értünk, értem,

akkor is, ha nem kértem!

Vállald, és számon tart

a jó Isten,

és ha számon tart,

már van és lesz minden!

Igen, van és lesz minden,                                                                                                                                                 

mint kagyló, magában

tart, óv és véd

a végtelen szerelem,

mert minden korlátos,

legfőképp az értelem,

csak a szerelem végtelen.

Üzenet - 136

Akinek vannak álmai, akár költő, akár író is lehet.

Karodban pihenek

Múlnak a percek,

rossz nélküled…

Ha behunyom szemem,

itt vagy előttem, velem;

érzem tested hevületét,

veszem a kémia üzenetét.

Két karodban pihenek,

légiesen szárnyalok veled;

röpít  a szerelem

föld fölött az egeken,

fönt a kékben

szeretni már szépen.

Emlékezés Hentschel Antalra

2017. június 28-ára virradóra elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem, leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.

            Van egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től, akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.

            Örökbecsű nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.

            Egy ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a gyökerek, amik szétágaznak a földben.

            Az ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné ölelni magához.

            Paulov Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a társadalom.

            Tényleg, mi lehetett volna belőle?

            Ahogy általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?

            Ki felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami tehetsége alapján megillette volna?

            Azok, akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.

            Nekünk, a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.

Lelked fénye

Általad élek,

már nem félek;

napra nap

lehet bármi,

nőnek a remények.

Lelked fénye

betölti szívem,

immár őrzöm

féltett kincsem.

Múlhatnak

a napok,

velünk vannak

az angyalok;

fújhat hideg szél,

fűt a belőled

áradó melegség.

Áldjuk

a szerencsénket,

hogy van a másik,

én is, te is véded

szerelmünket

az öröklétnek.

Dacolva az idővel,

belső erőnkkel

egy a kívánságunk,

hogy ott fenn a hegyen

lelkünk

egymásban legyen.

Ahogy öregszünk

Ahogy öregszünk,

fogynak a szerepek;

már csak veled,

csak te veled.

Ahogy öregszünk,

egyre fontosabb a szeretet,

egyre fontosabb,

hogy szerethetek,

hogy viszont szeretnek.

Ahogy öregszünk,

rájövünk, nincs akadály;

a fogyó idő ránk

kiabál,

az akadályokat

legyőzheted,

mindent visz

a szeretet.

Ahogy öregszünk,

lángba borít a szerelem,

lángba borít,

ha itt vagy velem.

Ahogy öregszünk,

a múltra teszünk,

a jövő van nekünk,

igen, a jövő van nekünk.

Ahogy öregszünk,

egyre jobban érezzük,

a másikon kívül

a jó Isten is velünk.

Ahogy öregszünk,

lehet, jöhet bármi,

mondhatjuk együtt,

a világba kiálthatjuk,

jó nekünk…!

Hogyan sírnak, akik nem rendesen sírnak?

- ajánló sorok Tisza Kata akik nem sírnak rendesen című kötetéhez -

Tisza Kata kötete, az „akik nem rendesen sírnak” a Scolar kiadónál jelent meg 2017-ben, tíz évvel később a korábbi kötetéhez képest.

            Nem véletlenül írtam kisbetűvel a kötet címét. Így jelent meg. Azon pedig már csak filózhatunk, hogy a cím miért íródott kisbetűvel.

            Erről nekem Molnár Ferenc A Pál utca fiúk című regénye jutott eszembe. A regény főszereplője, Nemecsek Ernő számára a legnagyobb, a legmegalázóbb büntetés az volt, hogy kisbetűvel írták a nevét.

            Tisza Kata kötetét továbbgondolva, talán életünk kisbetűs szereplői vagyunk. És még sírni sem tudunk rendesen. Sokak sírásában még abban sem lehetünk biztosak, hogy a sírásuk őszinte és igaz.

            A kötet alcíme se semmi: Pszichóprózák.

            Hogy az alcímet is értsük, szólni kel a kötet írásairól.

            Az alcím leginkább a kötet műfaját jelzi, jellemzi.

            A kötet tartalmáról nehéz úgy beszélni, hogy lineárisan elmondható volna lépésről lépésre, hogy miről szól. 

            A rövid leírásokban villanásokat, képeket, hangulatokat, érzéseket kapunk, olvashatunk.

            Az egyes szövegrészek között ennél konkrétabb kapcsolódás nincs is.

            Ezek a villanások, képek, hangulatok, érzések, korunk lenyomatai. Magunkra és környezetünkre ismerhetünk.

            Mielőtt bárki olvasás közben eldobná a könyvet, nem a tükör, nem a szöveg a hibás, a legkevésbé a szerző.

            Néhány vonással, szóval, mondattal, élethelyzeteket teremt Tisza Kata. Az olvasók többsége talán tudja, érzi, hogy nem olyannak kellene lenniük, mint ezeknek a pszichodrámáknak a szereplői, mégis olyanok. Tudják, és mégis teszik.

            Abban azért bízhatunk, hogy újabb tíz évet nem kell várnunk Tisza Kata legújabb könyvére.

Lelkeket mosdatsz

Verseket mondasz,
csak mondod és nem tudod,
lelkeket mosdatsz.

Idézet - Szakcsi Lakatos Béla, Pascal

Szakcsi Lakatos Béla: "... Aki megalkuvásból lejjebb teszi a mércét, az rövidesen valóban csak arra a szintre lesz képes, aki elengedi az egyéniségét, az nem biztos, hogy bármikor is megtalálja..." (Interjú, Szegő András, Nők Lapja, 2017. május 10.)

x x x

"A szívnek vannak érvei, miket nem ismer érvelő eszünk." Blaise Pascal

Testről és lélekről

- filmajánló -

Enyedi Ildikó ritkán jelentkezik új filmmel, de ez nem az ő hibája. Annyi filmet készít, amennyire lehetőséget kap.

            A Testről és lélekről című filmje a 2017-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. Már most, így elöljáróban, leszögezem, hogy méltán.

            Ez a film arról szól, amiről a címe: „testről és lélekről”.

            A két főszereplő, Endre és Mária, mindketten egy vágóhíd dolgozói. Endre az üzem gazdasági igazgatója, Mária minőségellenőr, aki most kezd az üzemben.

         Mindketten testileg és lelkileg sérültek. Endre egyik karja béna, Máriának autisztikus problémái vannak. A lelki problémáik részben a testi bajokból erednek, részben megoldatlan életükből.

            A film érzékletesen ábrázolja, ahogy a két ember között kezdetben rokonszenv és szép lassan, fokozatosan szerelem szövődik. Ez küzdelem is közöttük, egy előre-hátra tartó út. Amikor már-már úgy látszik, hogy na, most, valamelyikük mindig visszariad, visszakozik.

            Itt kell szólni egy a filmben vissza-visszatérő jelképről, szimbólumról, a szarvasokról, a szarvasbikáról és az ünőről.

            Egy munkahelyi balhéból ügy lesz, és emiatt egy pszichológusnő elbeszélget a dolgozókkal. Így derül ki, még egymás számára is, hogy Endre és Mária ugyanazt álmodják, vagyis a szarvaspárról álmodnak.

            Ennek a szimbólumnak végtelen egyszerű a jelentése. A szarvasok is a párjukat keresik, ahogy az emberek is, ahogy Endre és Mária is. Ez egy közös vágy az emberekben, bennünk, nézőkben is.

            Közös az állatok és az emberek vágya, társat keresünk valamennyien.

            Endre és Mária végigjárják az egymáshoz vezető utat, az elfogadás rögös útját, ami majdnem sikertelen lett.

            "Én belehalok, annyira szeretem magát", mondja a film egyik jelenetében Mária. És majdnem bele is hal. Öngyilkos akart lenni, ehhez az első lépéseket megtette, és ettől egy telefonhívás térítette el, aminek eredményeként végre egymásra találtak Endrével.

            A filmbeli mellékszálak csak a főszál hangsúlyozására kellenek, így lett szerepe a pszichológusnőnek is.

            Az Endrét alakító Margócsy Géza és a Máriát játszó Borbély Alexandra nagyon jók, sőt, rendkívülien jók. Margócsy több évtizedes kiadói, szerkesztői munkája után – a Magvető Kiadó vezetője volt - vállalta ezt a szerepet, mintegy amatőr színészként, de egyáltalán nem amatőr játékkal. 

            Borbély Alexandra profi színész, a pesti Katona József színházban játszik. Olyan nőt kellett alakítania akinél az arcól sugárzó szenvtelenség dominál, aki lassan nyílik meg.

            A Testről és lélekről szép film, régen láttam ennyire szép filmet. Egy film arról, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet egy férfi és egy nő között a másikhoz. Ha az érzések adottak, az út egymáshoz vezet, csak az utat végig kell járni. Endre és Mária ezt megtették.

                                                    

Szeretném

                                Ilcsikének

Jó urad lennék,

ha engednéd...

Én szeretném!

Kezed kezembe

venném,

szádon tartanám

csókra éhes szám,

ölelésedből testem

kibontását nem

hagynám.

Jó urad lennék,

ha szeretnéd...

Én szeretném!

Ha szeretnéd,

kezedet, szivedet

nem engedném...

Ott vagy már végleg

szivem keresztjén.

Vezessük át

egymást a Golgotán;

bennünk mindörökké

béke legyen,

egybeforrasszon

az örök szerelem!

Kedvesem

Kedvesem orcája
lelkem rózsája,
kedvesem szava
szívem vigasza,
kedvesem ölelése
testem békéje.

Hinni kell!

- Ima értünk -


Hinni kell az életben, hogy volt, van és lesz értelme!
Hinni kell szerelmünk, szeretteink gyógyulásában!
Hinni kell a szeretetben, ami fölemel, átölel, véd, meg- és átsegít!
Hinni kell, ha hibáztunk, jóvátehetjük! Ha nem tehetjük jóvá, megbocsátást kérhetünk.
Hinni kell, hogy nem egy-egy cselekedetünk, hanem az általunk megtett út minősít bennünket!
Hinni kell magunkban! Ha mi nem hiszünk, mástól sem várhatjuk.
Hinni kell, hogy tudjuk, ki és mi a fontos számunkra, és miért!
Hinni kell, nem a vallásban, Istenben!
Hinni kell az igazságban, de legfőképp az igazunkban!
Hinni kell az irgalomban, az ebből fakadó kegyelemben!
Hinni kell a jóságban, az ebből fakadó erőben!
Hinni kell a tiszták, az igazak segítségében!
Hinni kell a morális értékek megtartó erejében!
Hinni kell az őszinte, tiszta és igaz szerelemben, az ebből eredő jellemben, erőben, szépségben!
Hinni kell, hogy az élet szép!

Széljegy - 78.

2017. április 30-án az Országgyűlés ismét módosította a közoktatási törvényt. A mostani módosítás egyik leglényegesebb eleme, hogy megszűnik a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre vonatkozó speciális szabályozás. Taníthatóság szempontjából egy kalap alá kerülnek a gyerekek. Azt pedig egy percig se gondolja senki, hogy ez "csak" a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre nézve hátrányos.

       Nyáry Krisztián író, a Magvető Könyvkiadó igazgatója hivatkozik arra facebook-oldalán, hogy George Bernard Shaw, F. Scott Fitzgerald, Agatha Christie, Jules Verne, William Butler Yeats, John Irving, Gustave Flaubert, Hans Christian Andersen, Roald Dahl és Dragomán György írók ezek után nagy valószínűséggel megbuknának iskolarendszerünkben. 

             Megint messzebb kerülünk egymástól.

Nyújtsd kezed!

Immár nyújtsd kezed,
kulcsoljon a szeretet!
Örökre veled.

Szállj velem!

Szállj velem, ó, szállj!
Már csak a szerelmünk van,
törékeny sirály.

Idézet - Fischer Ádám

Fischer Ádám karmester: "Mindenki mellett elmegy az élet. Szerencse az, ha az ember talál magának valamit, amiben kiélheti a szenvedélyeit. Nem tudom, ki volt az a filozófus, aki azt mondta, hogy minden szép, ami szenvedély. Mert akkor az ember beleélheti magát egy szenvedélybe, és általában az jó neki" (Szerencse és boldogság, Szegő András interjúja Fischer Ádámmal, Nők Lapja, 2016. évi 30. szám - július 17.).