Elégedett mosolyod

Gyöngyöző gyönyör.
Elégedett mosolyoddal
napokig vagyok.

Szebb jövő

Mit mondhat

egy szál virág,

száz szóval

mondja szám.

Boldog tavaszi

reggelt;

kezem korábban

hívni nem mert…

Fogadd köszöntésem

Te drága nő,

benned a nekem

édes szebb jövő.

Martfűi levelek - Megértés

Kedves Barátom,

miért van az, hogy nem értjük egymás nyelvét. Egy nyelvet beszélünk és mégsem értjük, vagy félreértjük.

Kommunikációs probléma? Az is lehet. De az is lehet, hogy szándékosan félre akarjuk érteni a másikat. Vagy azt akarjuk érteni, amit szeretnénk.

Vitára okot adó helyzetet pillanatok alatt lehet produkálni. Még egy egyszerű dologból is. És utána vagy helyre tudjuk tenni a dolgokat, vagy sem.

Itt is adódik egy kérdés, helyre akarjuk-e tenni a dolgokat, vagy sem? Ha nem, akkor ott más probléma van.

Miért? Miért nem beszéljük meg?

Barátom, nekem úgy tűnik, hogy régebben sokkal többet beszélgettünk. Ma nincs idő, rohanunk.

                                                                   

Ma még evés közben sem beszélgettünk.  Evés közben is kapkodunk, alig várjuk, hogy befejezzük, és mehessünk a dolgunkra.

Egy rossz szokás is elterjedőben van. A mobil telefon ott van a tányérunk mellett vagy az ölünkben, és evés közben is nyomogatjuk, mindjárt reagálunk mindenre. Félünk, hogy lemaradunk valamiről.

Pedig ezeket a lehetőségeket ki kellene használni, hogy elmondhassuk egymásnak, kivel mi történt. Ha probléma van, mi a megoldás.

Azokat a kivételes alkalmakat sem használjuk ki, amelyek lehetőséget kínálnak a beszélgetésre.

A családok többségében beszélgetés helyett vezényszavak hangzanak el. És közben felnőnek a gyerekek.

Csodálkozunk, hogy sok az ideges ember. Az emberek feszültek, frusztráltak. Egyre több betegségnek pszichikai okai vannak.

Lehet, hogy a beszélgetés, a megértő beszélgetés főleg, sok mindenre megoldás lehetne? Igen, azt hiszem.

Nem kell a spanyolviaszt felfedezni. Csak beszélgetni kellene. Meghallgatni a másikat, és odafigyelni. Ehhez pedig alázat is szükséges. De ez már egy újabb téma lehetne, kedves Barátom.

Most elköszönök, üdvözöl barátod:

                                                                                                                   Urbán-Szabó Béla

Üzenet - 146.

A nagy álmok a kicsiket magukban hordják.

Várlak

Én
várlak,
csak téged,
immár végleg -
elrendeltetett.

Mennyei Atyánk

Miatyánk,

féljük az Istent,

de alig követjük;

végtelenül reméljük,

hogy jobb legyen nekünk.

Miatyánk,

a törődésedet kérjük,

gondviselésedet reméljük.

Miatyánk,

hallgass meg minket;

ne tekintsd túlzónak

reményeinket!

Mérsékletre ints,

bennünket

erősíts,

erősítsd hitünket!

Miatyánk,

tekintsd bűnünk

és bűnhődésünk,

jóravaló törekvésünk!

Ebben segítsél,

a teljesülésben reméljél!

Miatyánk,

segítsd meg őt,

az egyetlent, akit

szeretek, a nőt.

Fájdalmában

enyhülést hozhass,

betegségére

gyógyulást adhatsz.

Miatyánk,

tekints le fiadra!

Könyörögve kérek,

nem magamnak,

akihez húz a lélek

Miatyánk,

gyarló a test,

gyarló a lélek…

Hitében erősítsd,

kérlek!

Miatyánk,

erős lélek, gyenge test.

Hadd üdvözüljön,

az üdvözülésben

hadd örüljön!

Mennyei Atyánk,

más kérésem nincsen.

Segítse meg

a Teremtő Úristen!

Csók a parkban

Úton voltak Hajdúszoboszló felé. Most ez volt a legfontosabb mindkettőjük számára.

            Hetek óta tervezték. Az időpontot, a helyet Milcsike nézte ki. Gézának mindegy volt, az számított, hogy együtt lehessenek. A nő arra is figyelt, hogy akadálymentes legyen a szálloda, a szoba.

            Ez volt az első közös kirándulásuk félévi ismeretségük után. Előzetesen minden jól jött össze. A franciaországi foci EB magyar-portugál mérkőzése is beleesett abba a pár napba. Erre a meccsre külön készültek.

            Úton voltak és ez már önmagában is csodálatos érzés volt.

x x x

Géza tenyerének a forróságát még a ruhán keresztül is érezte a combján. Nem tiltakozott, vezetés közben gyakran rámosolygott a férfira.

            Hetekig tervezte ezt a pár napot. A hely kiválasztása volt a legfontosabb, megszámlálhatatlan szállodaismertetőt elolvasott a neten. Aztán mindent leegyeztetett telefonon is.

            Egy kerekes-székes ember akadálymentes boldogulásának feltételei kérdésében tájékozott lett. Géza is tanítgatta és ő jó tanítvány akart lenni.

            Nem szeretett volna felsülni szerelme előtt.

x x x

Milcsike lépten-nyomon meglepte valamivel. Amikor mondta neki ezt a szoboszlói kirándulást, percekig zavarban volt. Szokatlan volt még neki ez a felé irányuló figyelmesség. Olyasmiket tapasztalt meg folyamatosan Milcsike mellett, amiket előtte soha.

            Úgy érezte, hogy életében most először egy nő komolyan veszi, társnak tekinti.

x x x

Birtokba vették és perceken belül belakták a szállodai szobát. Aztán ebédeltek és rövid séta után a magyar-portugál meccs.

            Természetesen ezek történtek, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy együtt lehettek, egymás közelségében, egymást érintve, érezve. Minden együtt töltött percet csodaként éltek meg.

            Egymás érintésére már remegek. Rezgés és zizegés volt minden együtt töltött percük. Kimondva kimondatlanul fölrémlett bennük, hogyan fogják majd elviselni egymás hiányát.

x x x

Este sétáltak, körútra mentek. A napközbeni forróság enyhült valamicskét.

            Géza majd kibújt a bőréből örömében. Arra gondolt, lehet, hogy ezt nevezik már boldogságnak. Igen, boldog volt.

            Az se számított, hogy séta közben nem bírta átölelni Milcsikét, aki mintha megérzett volna ebből valamit. Időről időre a jobb kezét a férfi jobb vállára tette, ahol pihentette egy kicsit. Közben megsimogatta Géza arcát, majd visszahúzta a kezét.

            Géza alig várta, hogy Milcsike megismételje az iménti mozdulatsort, ami rendre meg is történt.

            Mintha a lelkük ért volna össze, mintha a lelkük ölelkezett volna a mozdulatsorban.

            A parkban megálltak egy padnál. Milcsike leült az egyik végére, Géza pedig úgy helyezkedett a nő mellé, hogy át tudja ölelni.

            Beszélgettek. Nem bírtak kifogyni a szóból, volt mit bepótolniuk. Megismerkedésük előtt nem volt társuk a beszélgetésekhez sem. Mintha most szerették volna mindazt kiadni magukból, amire korábban nem volt lehetőségük. Meg egyáltalán tudni szerettek volna mindent a másikról.

            Hirtelen egymás felé fordultak. Megcsókolták egymást, hosszant, olyan pihe-puhán. Karjaik a másik nyakára fonódtak…

            Emberek jöttek-mentek előttük, szerelmes párok is, fiatalabbak, idősebbek, gyerekkel, gyerek nélkül…         Az emberek mintha észre sem vették volna őket, de őket sem izgatta semmi. Egy park közepén kikapcsolták magukat a világból.

            - Úristen! – suttogta Milcsike.

            - Mi baj? – ijedt meg Géza.

          - Én még soha nem csókolóztam parkban- csodálkozott magán a nő. – Egyébként se nagyon…         

             A férfi kis szünet után:

            - Hát én sem…

            Ezen aztán nevetni kezdtek, miközben egymás kezét el nem engedték volna.

            - Nem csúnya dolog, amit csinálunk? – aggodalmaskodott Milcsike.

            - Nem – mondta a férfi határozottan.

            A nő kérdőn nézett rá.

            - A legtisztább, a legszebb érzések vezetnek mindkettőnket. Csókolózunk egy parkban Szoboszló közepén, de nem ízléstelenkedünk. Olyan érzéseket élünk meg itt is, így is, amikről az emberek túlnyomó többsége még álmodni sem mer.

            Ismét csókolóztak…, majd Géza ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta:

            - Különben is, függetlenek vagyunk, senkit nem csaptunk be, bennünket viszont igen… A szeretet parancsa már bennünket köt össze, egymás iránt van immár felelősségünk…

            A nő hálásan nézett a férfira, odahajolt hozzá. Ismét megcsókolták egymást, ismét hosszan… Örökkévalóságnak tűnt az egész. Nem akarták abbahagyni, félték azt a pillanatot, amikor mégis abba kell hagyniuk.

            Akkor este ájulásig szeretkeztek…     

x x x

Másnap, reggeli után megint lementek a parkba. Milcsike határozottan tolta Géza kerekes-székét. Már tudta csínját-bínját, hol kell a járdánál lemenni, felmenni, figyelte a bukkanókat.

            Géza biztonságban érezte magát Milcsike kezei között. Eddigi életében az egyetlen nő volt, akivel ezt érezte…

            Mintha lebegtek volna. A világból ki bírtak volna így menni…

            A parkban ott folytatták, ahol az előző este abbahagyták. A csókokban történő összeolvadásukban kiáltották a világnak összetartozásukat egy életre, örökké, mindörökké.

Segítő sorban

Nehezen találom

a szavakat,

ma éjszaka

is álmodtalak.

Életem, álmaim

része vagy,

éjjel-nappal

magamban hordalak.

Gyengeségedben

bátorítalak,

ezért is

a biztató szavak.

Anyaként járod

nehéz utad…

Nem vagy egyedül,

vagyok a társad.

Segítség még

a jó Isten,

a segítő sorban

más nincsen.

Születik a remény

A barkák nyílnak,
most születik a remény
virágvasárnap.

Márai: Naplójának 1943-1944. olvasása közben - 3.

Mi jellemezte leginkább a két világháború közti Magyarországot? Ennek leírását találtam a Naplóban. Márai elég keményen fogalmaz: "...Mi történt itt, huszonöt éven át? Egy érdekszövetkezet, a feudális nagybirtok védelmében, Trinon ürügye alatt prolongált huszonöt éven át egy rendszert, mely finom és kevésbé finom terrorral elnyomott, elsikasztott mindent, ami minőségi törekvés volt. Mindenki zsidó volt vagy zsidógyanús, vagy zsidófeleséges, vagy dekadens angol- és franciabarát, szabadkőműves és kommunista, akit joggal lehetett gyanúsítani, hogy minőséget akar..."

Életem rózsája

Örült, hogy rátalált erre a nőre az interneten. Sosem bízott az ilyesmiben. És tessék! Mégiscsak lehetséges így is ismerkedni.

            Napok óta órákat beszélgettek esténként. Olyan dolgokról is bírt beszélgetni vele, amikről évek óta nem tudott senkivel. Valahogy pillanatok alatt közös nevezőre jutottak, legyen szó bármiről is.

            Érthetetlen, szokatlan volt számára ez az egész, de nagyon örült neki.

            Rá se mert gondolni, hogy mi lehet ennek az egésznek a kimenetele. De az is lehet, hogy nem is érdekelte.

            Korainak tartotta, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

x x x

Szerette, kellemesnek tartotta mélytónusú hangját. Megnyugtatta. Napközben többször is arra gondolt, milyen jó lesz este.

            Egyik nap nem érte el mindjárt. Hívta volna mobilon, vonalason. Próbálkozott többször is. Nyugtalan lett, aztán végre sikerült.

            Pár nap múlva azon vette észre magát, még neki is feltűnt, hogy végigalussza az éjszakát. Ilyenre évek óta nem volt példa.

            Két hét se kellett és bensőségessé kezdtek válni a beszélgetéseik. Egyre határozottabban érezte, hogy Géza udvarol és ez egyre inkább jól esett neki.

            Úristen, egy férfi udvarolgat nekem illedelmesen, nem keresetlen szavakkal.

            A kezeit csókolomos Varga úr hajbókolós széptevéseire gondolt, amik elől, ha csak tehette, menekült. Még a kolléganői is tudták, hogy ki nem állhatja, ha csak tehették, letagadták előtte.

            Vagy ott volt a minden nőre nyomulós ügyvéd, akivel csak az a nő nem feküdhetett le, aki nem akart. Állandóan a boros pincéjével dicsekedett, mindenáron azt akarta megmutatni neki. Nyálcsorgatva vetkőztette a szemével.

            Két hét sem telt el első beszélgetésük óta, amikor olyasmikről is beszéltek már utalásszerűen, amikről nem beszéltek. Egy ilyen alkalommal váratlanul Géza kijelentette, hogy szereti.

            - Úristen, hogy mondhat ilyet, amikor még nem is találkoztak? Amikor még nem is ismeri – kérdezte tőle.

            - Hisz én már ismerem, Milcsike! – nyugtatta meg Géza a fölvetéseire.

            Mi az, hogy ismerni valaki?

            Mint kiderült, még a férjét se ismerte harmincévi házasság után sem. Egy véletlen folytán tudta meg, hogy állandó barátnője van, akinek férje is volt és rendszeresen kurvákhoz is járt.

Úristen, van egy férfi, aki szereti, akinek ő fontos. Akinek ő a fontos. Ilyen még nem fordult elő életében. 

Géza egyre fontosabb lett neki is.

            Eszébe jutott Tabányiné a tanyáról. Ez a végtelen egyszerű, kissé együgyű asszony, egyszer csak odaállt elé:

            - Mil-csike, één szee-relmees vaagyok a Fee-hér Pii-tyuba…

            Mondta mindezt úgy, hogy Tabányi, a férje, ott állt mellettük három lépésnyire, de ő is a maga együgyűségében semmit nem reagált.

            Tabányinéra gondolt és az ő nagy szerelmére.

            Boldog együgyűség. Milyen jó nekik, hogy nem gondolkoznak!

x x x

Először azt tervezték, hogy majd az ünnepek után, január elején találkoznak. Aztán egy váratlan fordulattal az ünnepek elé hozták az időpontot.

            Déti halála óta Milcsike volt az első nő, aki iránt egyáltalán érdeklődést mutatott.

            Korábbi barátnőjét közel öt éve vesztette el. A bal hónaljában és a bal mellében csomót tapintott ki. Pár héten belül megoperálták. Aztán háromnegyed évig úgy tűnt, rendben van minden.

            Aztán kezdődött minden elölről. Idegeskedés, feszültség, orvosok, vizsgálatok…

            Amikor kórházba került, a lányán és rajta kívül senki nem látogathatta.

            Halála előtt pár órával gyerekkori barátnőjével beszélt utolsónak. Maca elmondása szerint Déti azt mondta, csak azt sajnálja, hogy nem voltak többet együtt.

            Déti halála után nem érdekelték a nők.

            Sanya barátja megelégelve ezt, föltette egy internetes társkeresőre. És most itt volt neki Milcsike, akit nagy izgalommal várt. Napokkal korábban megkezdte a készülődést. Takarított, amennyire a kereskesszék engedte, pakolászott, bevásárolt.

            Eljött a nagy nap. Indulása előtt szinte folyamatosan beszéltek.

            Napokkal korábban e-mailen részletesen leírta az útvonalat, mit figyeljen, mikor, hol kell fordulnia. Ettől függetlenül telefonon is navigálta.

            Rendben volt minden, a kocsi befordult a parkolóba. A szíve hevesen kalapált. Attól félt a legjobban, hogy az izgalomtól nem bír majd megszólalni.

            Már hallotta a cipő kopogását a lépcsőházban. Ez ő volt.

            Kopogtatás az ajtón.

x x x

Ha egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, hogy egy férfihez, egy „idegen” férfihez megy vizitre, kineveti.

            De idegen volt-e neki Géza?

            Közelebb érzőnek tartotta magához, mint bárki mást. Pedig csak telefonon beszéltek, e-maileztek eddig.

            Arra gondolt, ha csak annyi lesz ennek az ismeretségnek a kimenetele, hogy barátok lesznek, már az is jó.

            Géza invitálta, hogy maradjon, nyugodtan alhat nála. Na, nem gondolt semmi olyanra! A könyvtárszobában kényelmes helye lesz.

            Jól tartotta a menetidőt. Ha így halad, akkor egy negyedóra múlva ott van.

Könnyen odatalált.  Géza navigálása jó volt.

Azon vette észre magát, hogy már ott állt az ajtó előtt és kopogtatott.

Ahogy kinyílt az ajtó, ott volt Géza ősz hajjal, szakállasan, szemüvegesen, mosolyogva. Néhány perc múlva már úgy beszélgettek, mintha évtizedek óta ismernék egymást.

Géza megmutatta lakását, ami ahhoz képest, hogy egyedül él és kerekes-székes, rendezett volt.

A könyvtárszobában tényleg lesz helye, ha marad, gondolta.

Egymással szemben ültek, úgy beszélgettek. Géza váratlanul átölelte, jó volt ez a testközelség, nem tiltakozott.

Majd a férfi csókokkal árasztotta el az arcát, szája a száját kereste, hosszan csókolóztak. Nem bírtak betelni egymással.

- Nyugodtan üss a kezemre Milcsike, ha nagyon elkalandozna rajtad!

Dehogy ütök, dehogy!, gondolta.

Teljesen átadta magát a férfi kezdeményezésének. Már meg se lepődött, amikor a férfi keze a melltartó alá nyúlva megfogta a mellét.

Ekkor eldőlt: nem lesz szükségük a könyvtárszobára, Géza ezt ajánlotta föl neki éjszakára. Órákon át szerelmeskedtek, közben, mintegy pihentetőül, beszélgettek. Szétomlottak egymás karjaiban. Értették is, meg nem is ezt az egészet, azt viszont tudták, hogy valami csoda történik velük.

 

x x x

Géza percekig nem találta a helyét, mikor elment Milcsike.

Álmodok, gondolta magában. Valaki csípjen meg.

            Ez a találkozás napokon keresztül éltette, újult erőt adott neki mindenhez. Semmit nem tudott a jövőről, de abban biztos volt, hogy valami elkezdődött. Még magának is félve mondta ki, hogy ez szerelem.

x x x

A kolléganője ott állt az ablaknál.

            - Milcsike, ez a férfi órák óta ott ül a kerekes-székében az egyik pad mellett a parkban, az ölében egy csokor rózsa.

            Odalépett mellé. Csodálkozva nézte a férfit, Géza volt.

            A kolléganője biztosan észrevette meglepődését.

            Géza ölében egy csokor vörös rózsa volt…

            Milcsike felriadt a falióra ütésére, reggel hat órát ütött.

            Nem is emlékezett rá, hogy mikor álmodott utoljára.

A csend zenéje

A csend zenéje

lelkemben,

a csend zenéje

szívemben.

A hangok zenévé

állnak össze,

két távoli lelket

valami összekösse.

Hangodra szapora

lesz szívverésem,

izgalom, mégis

megnyugvás nékem.

Hangod zenéje

a legszebb zene,

minden szó

fülemben zengene.

Hangodban

szíved szeretete,

hangodban

lelked üzenete.

Öröm és fájdalom

Öröm és fájdalom,

minden a válladon…

Mondanám,

hogyne mondanám,

ha meghallgatnál,

ha hallgatsz rám.

Öröm és fájdalom,

minden a válladon…

Terheden könnyítenék,

ha tehetném…

Csak reménykedem,

hogy erőt ad a szerelem

és hited,

és a hitem, leginkább a hitem,

a mindent ölelő

szeretet.

Öröm és fájdalom,

minden a válladon…

Mennyei Atyánk,

tekints le ránk…!

Könnyíts a terhein,

mosolyogni lássam,

és öröme legyen megint.

Üzenet - 145.

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!" (Bouvet)

Jellemek és szellemek - 5.

L-ék lassan már öt éve, hogy elváltak. Körülbelül fél óráig voltak a bíróságon. A bírónőnek továbbtartott a jegyzőkönyvet magnóra mondani, mint kimondani a válást.

      Mindketten szabadságot vettek ki arra a napra. A válás kimondása után hazamentek a közös lakásukba. Közöl másfél évvel korábban megosztották egymás közt a lakáshasználatot. Külön szobájuk volt, az egyéb helységeket beosztás szerint közösen használták. Még azt is meghatározták, hogy ki mikor takarít, sőt, még írásba is foglalták.

     Az új szabályok szerinti együttélél azért nem volt olyan egyszerű, ahogy az a papírokból elsőre tűnt. Mégiscsak kerülgették egymást.

         Egy kérdésben egyetértettek. Hiába adnák el a tehermentes lakást, külön-külön egyedül nem tudnának új életet kezdeni. Így aztán marad az együttélés kényszere, ideje.

      A gyerekeik nem szóltak a dolgaikba. Ahhoz már meglehetősen nagyok voltak. Annak szemmel láthatólag örültek mindketten, hogy egyúttal mindkettőjüket meglátogathatják.

        Közel öt éve váltak el, és a helyzet mit sem változott. Az önálló élet lehetőségétől egyre messzebb kerültek. Jócskán ötven fölött mire is mennének! 

            Párkapcsolati próbálkozásaik rüvidéletűek voltak. Kinek is kellenének ilyen problémás emberek.

           A gyerekeik időközönként jöttek, most már az unokákkal.

           Az óra pedig mutatók nélkül körbejár.

Nem más világ, a mi világunk

Az autisták világnapja alkalmából április hatodikán egy konferencián vettem részt. Sok érdekes, nem túlzás, ha azt mondom, érdekfeszítő előadás hangzott el.

            Többek között Egle Botond előadása is, aki saját életét bemutatva beszélt az autizmusról. A szekszárdi Asperger-szindrómás fiatalember szociológiát tanul az ELTE Társadalomtudományi Karán. A barátnőjével kollégista.

            Az autizmust egy fa ágaihoz és leveleihez hasonlította. Ahogy különböznek egymástól a fák ágai és levelei, úgy különböznek egymástól az autizmus fajtái.

            Bár „szerencsésnek” mondhatja magát, sokat olvasott, tanulhatott, értelmiségi szülők gyermeke, foglalkoztak vele, tanítatták a szülei és ő élt ezzel a lehetőséggel, az életét mégis egy görög tragédiához hasonlította. Tele tragikus fordulatokkal, minden nap meg kell harcolni az életért, a boldogulásáért.

            Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Miért ne juthatna el ő is Rómába, csak egy kicsit másképp.

            Ha meg kell mászni a hegyet, megmássza. Ha nem tudja, megkerüli. Ha ez nem lehetséges, arrébb viszi a hegyet. A lényeg: nem szabad föladni, újra és újra kezdi.

            Tapasztalatát, tudását továbbadja, iskolákba jár, előadásokat tart, hogy elfogadott, érthető legyen az autizmus a többségi társadalom számára.

            Láttam egy videót egy fotókiállításról. A kiállítás az anyaságról szólt, nők és autista gyerekeik. A kiállítást megnyitók között volt Egle Botond is. Ihletett módon beszélt a modern anyaságról.

            Ennek a fiatalembernek az autentikus előadása közelebb hozta az autisták életét hozzánk, nem autistákhoz, amely nem más világ, hanem a mi világunk is. A benne élők szerethetőek és szeretnek, akárcsak mi valamennyien.

                                                          

Nem felejtem

Csókod ízére
gondolok. Nem felejtem;
rólad álmodok.

Üzenet - 144.

Kis Panka, egy általános iskolás, második osztályos tanuló mondta: "A lelkiismeret legyőzta a vágyat."

Intés

Légy kicsit bohó,

és évődjünk egymással!

Egymással törődjünk,

ne a világgal!

Annyi éve már,

feszít a kötelesség,

legyen egy kis

megnyugvás

és várva várt

békesség.

Rajtunk múlik

a boldogság,

tőlünk is szebb

a világ.

Nem sok van hátra,

legalább egy

kis időre.

Mondd kérésem,

nem lehet dőre!

Az Úr felénk

kacsint

és boldogságunkért

felelősségünkre int.

Csillagösvény

A vágyam fészke...
Benned van szerelmünk 
csillagösvénye.