2012. augusztus 19., vasárnap

Napló


A héten eldőlt, hogy az érintett munkáltatók 2012. december 31-ig a rehabilitációs foglalkoztatást - többé-kevésbé - változatlan feltételek mellett folytathatják.
       Hogy mi lesz jövőre? A tervezeteket olvasva nem sok jóra számíthatnak sem a megváltozott munkaképességű munkavállalók, sem a munkáltatók. Szóval azért tovább idegeskedhetünk.
       Január elseje nagyon közel van.

x x x

Ez a hosszú hétvége nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem. Először nagyon bosszús voltam, aztán rájöttem, hogy kellenek kudarcos napok is, amikor is az ember elrendezi, újra rendezi magában a dolgokat.
       Először magamban, majd körülöttem is.
       Hajlamosak vagyunk rohanni a világban, mintha kergetnénk valamit, mintha lemaradnánk valamiről.

x x x

Sokat dolgoztam, olvastam, írtam ezen a pár napon. Amíg ezeket csinálhatom, nincs baj. 
       Befejeztem Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényének olvasását. Írtam is egy ajánlót róla. Nem is sejtjük, milyen kincsek vannak körülöttünk. Ez a regény is jó például arra, hogy helyre tegye az embert.
       Örök rejtély a számomra, hogy miért övezi hallgatás Fejest. Ahogy az is, hogy miért Déry Tibort is, aki tegnap múlt harmincöt éve, hogy meghalt. Min múlik? Rajtuk biztosan nem.

Nincsenek megjegyzések: