"A szemérmes magány látszatát látszat-összetartozás ellensúlyozza."
x x x
"Az urakodó beszédstílus is sajátos.
Nem beszélgetnek, nem kérdeznek, nem válaszolnak, nem vitatkoznak. Nem közölnek semmit.
Még hangsúlyozott hülyéskedésük is kinyilatkoztatás.
Otthonosan mozognak ebben a nem létező életben. Öltözködésük, viselkedésük ellenére, bármennyire idézik a spleenes nyugati milliomosok elképzelt modorát, jó részük nemcsak itthon volna idegen. Idegen maradna bármelyik országban is.
Az életforma, amelyet megvalósítani igyekeznek, sehol sem létezik, kivéve képzeletükben, fél füllel hallott történetek, megemésztetlen olvasmányok következményeként.
Néhányuk átrohant a világ pár pontján, és ezeknek a felszínes benyomásoknak alapján alakították ki élet- és magatartásformáikat. A többség meg majmolja a hangadókat.
Mindig mindenütt elégedetlenek, boldogtalanok lesznek.
Még ebben az országban megy legjobban a soruk.
És ezt az országot fitymálják le a legjobban.
Szüleik, nagyszüleik érdemein, pénzén, munkáján élősködnek. Némelyikük még a halálán is. Ezen az áron élhetik soha sehol nem létező életüket.
Átevickélnek valahogy egyetemi éveiken, mert tanulmányoknak nem illene nevezni. Kudarcaikat a környező világ ostobaságává, értetlenségévé szelídítik.
Lenézik, lebecsülik, amit megtanulni képtelenek.
Elvegetálnak még itt egy ideig, azután általában diploma vagy más képesítés birtokában útnak erednek. Megkísérlik eltorzult, önhitt, magamutogató álmaikat összeegyeztetni a valósággal."
x x x
"Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon."
x x x
"Olyan közönyös, udvarias hangon szólal meg, hogy az fölér egy pofonnal."
x x x
"Szar kispolgár! Mást se tudnak ezek, mint megbotránkozni a természetesen. És még embernek képzeli magát az ilyen!"
x x x
"Csak az a fontos, hogy önmagamat meg tudjam valósítani. Ha a közönség nem ér föl hozzám, az az ő baja."
(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése