Majd egyszer

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
túl a Golgotán
nem lesz majd
talán,
hogy jelent
valamit a szó
és nem
életelleni só,
hogy amit reméltél,
hittél,
több a lidércnél.

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
nem kell több,
mint amit látsz,
elkopik a máz,
hogy egyszer majd
hiheted
a neked múló 
perceket,
hogy hiheted,
túl vagy mindenen,
mert ölel a szerelem.

Napló

Hatvanhat éves korában elhúnyt Esterházy Péter.

       Közel egy éve lehetett tudni, hogy beteg, közel egy éve küzdött a betegséggel. Közben még írt egy könyvet Hasnyálmirígynapló címmel, ő nyitotta meg a legutóbbi könyvhét budapesti rendezvényeit... Aztán júlis 14-én jött a hír.

        Örülök, hogy a kortársa lehettem.

x x x

És elment Somló Tamás is, a valamikori LGT együttes oszlopos tagja, egyik számuk után Arthúr.

        Az LGT sem adhat már teljes létszámmal bucsúkoncertet.

x x x

Az Underground Kiadónál Credo a kedveshez címmel megjelent egy verses kötetem, ez már a negyedik önálló kötet (http://undergroundbolt.hu/konyv/credo-a-kedveshez).

        Ez az első, amit valakinek ajánlok, a jelen esetben szerelmemnek. 

      Az ember merje bevallani bánatát, kudarcait, de merje vállalni örömét, boldogságát is. Én ezt tettem ezzel a kötettel.

        A könyvet László Cecilia illusztrálta.

x x x

Portugália nyerte a labdarugó EB-t. Velük és Izlanddal, Ausztriával voltunk egy csoportban, ahol még mi szerepeltünk a legjobban. 

     Aztán a legjobb tizenhat közül kiestünk, Izland  a legjobb nyolc közül, Portugália pedig megnyerte az EB-t.

     Ha a korábbi éveket, évtizedeket nézzük, most szerepeltünk a legjobban. A magyar futball egészét tekintve viszont túl sok okunk nincs az örömre, a magyar csapatok, a Videotont kivéve, az első fordulóban kiestek a nemzetközi kupákból.

Mikor nem elég

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyt futok 

az idővel,

hogy találkozhassak 

a nővel,

veled, csakis veled,

kit a sors

utamba vetett.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Nem elég

szemedben látni

a fényt,

nem elég a csók,

az ölelés...

Hol vannak

a megismerési próbák,

az alvatlan éjszakák,

hol vannak

a hajnali álmok,

hol vannak

a suttogó sugallatok?

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Az alagút

végét látod, 

addig kellene

kibírni,

addig kellene

megírni,

egyszer végre megírni,

hogy ezt az egészet

már csak veled

lehet bírni.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyben a nővel,

versenyben az idővel,

hogy ideát még

lássuk meg a fényt,

éljük meg

a reményt,

hogy kéz a kézben

egybeforrva,

a jövőnkbe együtt

összemosódva.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Voltak az álmok,

voltak,

vannak az álmok,

vannak

és álmok

mindig maradnak,

hogy egyszer csak

átléphesd a falat,

mit emeltél magadnak.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Majd annyi

idő után

pihenünk a Golgotán,

lelkünkben mosollyal

az Úr után

a keresztfán.

Lepke volt

Talán lepke volt,
vagy inkább angyal;
karjaival átkarolt
és már nem engedett.
Súgta, hoztam
szerelmet neked;
nem számított a múlt,
testünk egymásba húllt.

Velem álmodtál

Álmomban veled voltam,
azt mondtam holtodiglan;
mosolyoddal körbefontál,
te pedig velem álmodtál;
szívünk egymásba zárt,
álmunkból lett valóság.

Szomjazom

Nem a melegtől szomjazom,
hanem utánad;
oltanám veled
a bennem lévő lázat...
Ez nem hirtelen jött
nyári hevület,
belénk fészkelt
a szerelmi szédület...
Egymásra lelt
két kereső lélek,
milliónyi gondolat, érzés,
jók és szépek;
egymást óvjuk,
védjük, szeretjük,
jövőnkbe visszük
szerelmünk.

Melled eprével

Melled eprével számban
szerelmes szemedben
jövőmet láttam;
pihenve a kéjes
elnyúlásban,
gyönyörtől gyönyörig
szerelembe zártan.

Szent Iván éjjelén

Szent Iván éjjelén

víg táncot jár a remény,

szerelemünnep ez,

az érzés nem ereszt.

Szent Iván éjjelén

tűzben lobog a kéj;

karomban a párom,

párom szemében

jövőmet látom.

Körtáncban a szerelem,

körtáncban vagy velem;

érzésünk lobogásban, 

beleszédülve a vágyban.

Szent Iván éjjelén

víg táncot jár a remény;

tűzben lobog a kéj,

magába omlaszt az éj.

Szent Iván éjjelén

már bennnünk a remény,

hevületünk lobogásban,

reggelre újjáéledünk

a vágyban.

Üzenet - 128.

Vannak emberek, akiket szinte mindenki ismer, de senki nem tudja, hogy miből élnek.

Egy dal

Dalomban a vágy,

rejtőzködő ámulás;

vágyam téged vár.

Szeretnélek...

Szeretnélek szeretni,
együtt csillagot keresni;
átmenni a Golgotán,
szeretni minden nap után.
Szépen szeretnélek,
amíg csak szól az ének;
szeretni szeretnélek,
örökre, amíg csak élek.

Napló

Sejteni lehetett, de nem hittem, hogy meg fog történni. Hát, meg! Az önkormányzati iskolákat államosítja a kormány.

      Az egyházi iskolák megmaradnak, de az alapítványi és az alternatív iskolák hónapjai is meg vannak számolva a tendenciákat látva.

           A KLIK átalakul, hogy tulajdonképpen megmaradjon.

           A tiltakozó pedagógusok fölvetései, követelése, mintha nem is lett volna. Oktatásügyben most rosszabb a helyzet, a kilátásokat most nem is említve, mint mikor a pedagógusok elkezdtek tiltakozni.

x x x

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Réz Pál irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, műfordító. A ma élők között talán ő állt legközelebb a Nyugat folyóirat szellemiségéhez. Ez igaz az általa huszonöt éven át szerkesztett Holmi folyóiratra is. 

           Azt szoktuk mondani, hogy senki nem pótolhatatlan. Vannak emberek, akik viszont nagyon nehezen. Közéjük tartozik ő is.

Földön járnak

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

része vagyok 

a valóságnak.

Valami mindig

ráébreszt,

lehetek bármilyen,

de kérdés,

kihez, mihez képest.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim feléd,

körülötted szállnak;

része vagyok

valami újnak, szépnek,

része vagyok 

az egésznek.

Bármit mondhatok,

gondolhatok,

itt, igen én itt

és én én vagyok.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim szállnak,

mégsem képzelem

magamat madárnak.

Az idővel 

versenyt futok,

tudom, amit tudok;

üvölt bennem

a fájdalom,...

Kerekem hadd 

forogjon!

Kerekes-székem 

kerekei földön járnak,

részeként

az őrült világnak.

Megszédülten

a körforgásban,

szétégve a vágyban,

átsuhanok az életen,

helyemet keresve

az éteren;

porrá válva

az elmúlásban,

szétszóródva 

a világban.

Együtt szárnyalunk

Önmagunk foglyai

múltunk romjain,

jelenünk csupa talmi,

jövünk túl a haknin.

Kiút a szerelem,

karjaidban a védelem;

minden csupa próba,

együtt szárnyalunk a jóba.

Üzenet - 127.

Csehov Sirály című darabjában mondja Trigorin: "Ha dicsérnek, az kellemes, ha szidalmaznak, akkor két napig depressziós vagyok."

Vágyom...

Vágyom a mosolyodra,
szerelmes csókodra;
vágyom ölelésedre,
vágyom tavaszi
illatodra,
vágyom a beteljesülésre...
Vágyom benned
a szerelmes nőt,
vágyom benned
szívemen az őrt,
vágyom benned
férfiasságom lovasát...
Éltetem a mát,
várom a holnapot,
mindazt, mit eddig
tested-lelked adhatott,
várom veled a jövőt,
fogadalmamra
a mennyegzőt.

Martfűi levelek - Megharcolt boldogság

Kedves Barátom,

az emberek többsége üzemszerűen éli az életét. Ismétlődő történések általában ugyanazokkal a szereplőkkel. Változás, változtatás, változatosság alig-alig.

            Vannak emberek, akik elfogadják ezt az üzemszerű életet, ez jelent nekik biztonságot a mindennapokban. Sőt, kifejezetten félnek, tartanak a változtatástól, a változástól. Megalkuvás ez az élettel, az élet által kínált helyzettel.

            Az ilyen embereknek többnyire csak rossz pillanataik lehetnek. Az ember a megélt pillanatainak az összessége.

            Boldog pillanatokat szeretnék megélni, minél többet.

            Egy plébános ismerősöm szerint a véletlen neve jó Isten. Az atyának valahol igaza is van, meg nem is. Azért tenni, küzdeni kell, szoktuk mondani, hogy semmi nem véletlen. Hát igen, mindennek van előzménye.

            A boldogságért is tenni kell, talán azért a legtöbbet. És leginkább küzdeni kell. Így születnek a csodák.

            Ma már kimerem jelenteni, hogy megérintett a szeretet, a szerelem, megérintett a csoda...
            Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne! 

            Hajlamos vagyok még néha azt hinni, hogy álmodok, és egyszer csak fölébredek. Hányszor és hányszor jártam már így!

Kedves Barátom,

hinnünk kell a csodákban! Ha nem hiszünk, nem vagyunk többek az üzemszerű életet élő embereknél. Mondhatjuk akár, hogy élő halottak vagyunk.

            Bármeddig tart ez a megharcolt boldogság, a megélt pillanatok már a miénk. A jó Isten pedig vigyázó szemét rajtunk tartja.

            Üdv a barátod részéről: 

Közös ima

Lelkünk közös imája
szeretetünk rózsája;
utam csak veled,
semmi vagyok nélküled.
Uram, segíts, adj erőt,
hogy szerethessem őt,
őt, angyalkámat,
ezt a drága nőt!
Uram, adj nekünk időt!

Üzenet - 126.

Nyolvankét éves imerősömet, Jani bácsit, kérdezem, hogy van.. Hát tudod, válaszolja, én már látom az út végét, de igyekszek lassan menni, hogy minél később érjek oda.

Anya...

Keresem a szavakat,
mi szóval 

el nem mondható,

félreérthető is 

és oly kevés a szó.

Anya vagy

és nagymagymama,

nekem kedvesem a nőm....

Uram, csak még

legyen időm,

hogy asztalánál egyszer

elmondhassam,

vele tőled

a mindent kaptam.

Keresem a szavakat,

visszahoznám,

de már nem lehet,

a mulasztott napokat...

Közeleg az este,

úton van a naplemente....

Emlékeztetnélek a jóra,

úton útfélen

neked nyilik a rózsa.

Mondanám, hátha hiszed,

bármerre mehetsz,

szívem magaddal viszed.

Anya vagy és nagymama,

nekem kedvesem, a nőm....

Mondanám, míg monndhatom....

Jaj, fogytán az időm......

Mindig tudd,

te vagy a holnapom...