Üzenet - 2.

Mondhatnám, legyetek jók, ha tudtok. De legalább rosszabbak ne legyetek!

Szzéljegy - 29.

Ma már nem csak a hajléktalanok szenvedhetnek fagyhalált. Ma már számtalan példa van arra is, hogy emberek a saját lakásukban hűlnek ki.

x x x

A karácsony környéki ingyenes ebédosztás idei jellegzetessége, hogy szülők a gyerekeikkel álltak sorban.  

       A legtöbb ingyenes ebédet a krisnások osztották, azon vallási felekezet képviselői, amely felekezetet az új egyházi törvény nem ismerne el bejegyzett felekezetnek (vallásnak).

2011. 12. 30.

Szzéljegy - 28.

- Azért ez a válság még mindig bőséget hozott karácsonyra - mondta az egyik családtag.
- Gyerekeim - mondta a nagymama -, mindig van "egy utolsó békeév".

x x x

Ma - többek között - a devizahitelesek megmentéséről szól a történet, egy év múlva a társadalom elszegényedett kétharmadáról.

2011. 12. 28.

Nem mese ez...

Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.

Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.

Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.

Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.

A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.

Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.

Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.

Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…

Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.

Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.

 

Üzenet - 1.

Ne felejtsétek, valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

 

Széljegy - 27.

Ma feltehetően az emberek nem szerelmi bánatukban lesznek öngyilkosok, hanem a megélhetésük, az ezzel járó bizonytalanság miatt.

x x x

Ötven felett megtanultam félni - a jövőtől.

       A félelemben élő ember nem lázad.

       Ismerősöm erre azt mondta: "Egy darabig." 

2011. 12. 26.

Napló

Kamasz voltam, amikor először hallottam Csakovszkij Olasz capriccioját. 

       Lajos bácsi éveken keresztül visszajáró szobafestője és mázolója volt a családunknak. Ő hívta fel a figyelmemet Csajkovszkijnak erre a darabjára, ami idővel a kedvencem lett.

       Ebben a negyedórás capriccioban benne van az élet teljessége, szomorúságával és örömeivel együtt. Benne van az élet és a halál, a küzdelem.

x x x

Szeretem a megzenésített verseket, a Kalákát különösen. 

       A költészetet a zenén keresztül is meg lehet szeretni. Így csak igazán! A költészet maga is zene. 

       Ha magyar tanár volnék, élnek a megzenésített versek lehetőségével. 

x x x

Új téma a bulvárnak. Szenteste öngyilkos lett Mary Zsuzsi táncdalénekesnő, hatvannégy éves volt.

       Évek óta már csak jobbára bulvárhírek alapján lehetett hallani róla. 

Születés

                

                                                Reggeli fagyos

                                                mosoly arcodon,

                                                túl vagy az éji

                                                álmokon.

                                                Ismerős arcok előtt,

                                                keresed a szavakat,

                                                csikorog a múlt

                                                fázósan toporgó

                                                lábak alatt.

                                                A holnaptól félsz,

                                                ma még ünnepet

                                                remélsz.

                                                Ismerősökkel

                                                ismerős nyomokon,

                                                születést vársz

                                                havas karácsonyon.

Széljegy - 26.

Karácsony tájékán szembesülünk azzal, hogy végső soron Isten nélkül nem élhetünk.

x x x

Minden hajótörött számára szembesülés az is, hogy: "Minden élet egy sikertelen kísérlet" (Gómez Dávila, kolumbiai filozófus).

2011. 12. 24.

 

Zsoltár

                                               

                                    Fiam által szólok hozzád…

                                    Ha az őszies szavakat hallod,

                                    ne feledd, mindaz én vagyok!

                                    Tehet az ember számtalan jót,

                                    ha egyszer is felejti

                                    - zsákutcába fut -

                                    csak előbbre vihet az út.

                                   

                                    Nagy teher, Uram,

                                    hogy az ember nem tökéletes!

                                    De kivételnek képzeljük magunk

                                    és másokat vádolunk.

                                    Te ítélj!

                                    Megcsalatva nem lehetsz,

                                    előtted ugyanabban

                                    a világításban állunk.

                                    Vezeti apa a fiát,

                                    fiú az apját,

                                    bár köztük áll egy világ.

                                    Tagadhatatlan a folytonosság,

                                    megállíthatatlan a törekvés,

                                    s minidig lehet kérdezni: és?

                                    Esendőek vagyunk

                                    - Te ezt igazán tudhatod! -,

                                    de kivételnek képzeljük magunk.

                                    Rám teríti fátylát az ég,

                                    és ahogy a szú a fát

                                    lassan bejárja,

                                    nehézkesen szétárad

                                    bennem az öregség.

                                    Erőt adj, hogy hinni bírjak,

                                    újra és újra talpon maradjak!

                                   

Napló

Meghalt Vaclav Havel író, a cseh ellenzék egykori aktív tagja, a rendszerváltást követően egy időben a Cseh Köztársaság elnöke hetvenöt éves korában. A cseheknek mind belföldön, mind külföldön morális tartást adott.

x x x

Ma ellenzéki demonstrációk vannak Budapesten. 

       A parlamentben ma egy sor olyan törvény-tervezetet fogadtak el, amelyek a magyar demokrácia jövőbeni sorsát lényegesen befolyásolják (választójogi törvény, stabilitási törvény). Sokan már a demokrácia haláláról beszélnek.

       Az biztos, hogy a mai kormányon lévő pártok politikusai néhány évvel ezelőtt az ilyen törvényekkel szemben kézzel-lábbal tiltakoztak volna. Mintha elfelejtették volna egykori önmagukat.

x x x

Nem is tudom,  miben bízhatunk a jövő évet illetően. Talán még önmagunkban. A politikai elit józan belátásában egyre kevésbé.

Karácsony csodája

Babits Mihály írja A magyar jellem című művében: „A csodát már nem is tudjuk nélkülözni, kell az, mint a mindennapi kenyér.” Ahogy kell nekünk legalább évente egyszer karácsony misztériuma és csodája. Kellenek azok a pillanatok, amikor a mindennapi pofonok völgyéből, a mindennapi kényszerekből, realitásokból fölül emelkedhetünk.

            A Biblia szerint, most a vallási vonatkozásoktól eltekintve, az emberiség mentális és kultúrtörténetében az első nagy teher- és próbatétel, hogy a testvérgyilkos Káin gyermekei vagyunk.

            Az emberiség mentális és kultúrtörténetének másik kezdő sarokpontja, amikor Poncius Pilátus római helytartó kérdésére, hogy kit ne büntessen meg, Barabást vagy Jézust, a tömeg Barabás nevét kiáltotta. Ezt követően feszítették keresztre Jézust.

            Ezzel a két tehertétellel élünk ma is. Büntetünk és elszenvedünk, Barabást kiáltunk, holott Jézust szeretnénk, dönthetnénk jól is, mégis rosszul döntünk rendre és rendszeresen.

            Hát ezért, ezért is kellenek a mindennapjainkban a csodák. Azért, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész. Aztán amikor szembesülünk karácsony misztériumával és csodájával, a kis Jézus születésével, egy pillanatra, legalább egy pillanatra szembesüljünk önmagunkkal is.

Szzéljegy - 25.

A megyei közgyűlési elnökök többsége az Azori-szigeteken tanulmányozta uniós szervezésben a roma-stratégiákat. A költségeket részben az Unió, részben az érintett megyei önkormányzatok állták.

       Arról nem szól a fáma, hogy miben maradtak a stratégiákat illetően.

       Lehet, hogy ugyanezek a vezetők a fogyatékossággal élők nehéz helyzetét a Kanári-szigeteken beszélik meg?

2011. 12. 16.

Széljegy - 24.

Kellemes idő van. Mintha nem is december eleje volna.

       Ezzel együtt is rossz kedvem decembere van. Az az érzésem, teljesen feleslegesen dolgoztam az elmúlt harminc évben.

       Mert mit ér az. amit a mai történések néhány hónap alatt tönkretehetnek?

2011. 12. 12.

Martfűi levelek - Karácsony előtt

 

Kedves Barátaim,

a karácsony előtti készülődés közben írom ezeket a sorokat. Úgy érzem, jólesik megosztani veletek néhány gondolatot, s ha ti úgy érzitek majd, hogy mindez valóban érdemes volt, akkor már nem volt öncélú a fáradozásom.

A megosztott gondolat olyan, mint a megosztott öröm és bánat, valamennyien gazdagodunk általa. Igen, még a bánattól is. Ha valaki kimondhatja, elmondhatja bánatát, önmagában ettől is megkönnyebbülhet. Ha valaki a másik bánatát megérti, átérzi, ez egyenes út a másiknak való segítéshez.

Barátaim, olyan időket élünk, amikor sokan lesznek vesztesek, és még többen érzik magukat annak. Holott: „… Jobb és rosszabb, sikeres és kevésbé sikeres évek váltják egymást, mégis lesz valamink, ami évről évre gyarapszik, fejlődik és emlékeztet bennünket, hogy a legsanyarúbb vagy legsivárabb években sem élünk hiába; léteznek olyan értékek, amelyek szakadatlanul gazdagítanak bennünket, s amelyeket nem szabad lebecsülnünk…” (Meszlényi Attila Humanista jelképek, Liget, 1995. évi 12. szám).

De viszonylag sokan vannak azok is, akiknek az életében nincsenek ilyen értékek. Akiknek az élete akkor is szegényes, ha vagyoni, illetőleg anyagi értelemben gyarapszik. Akiknek az élete tönkremegy a mindennapi semmiségekben, a napi vegetálásban, a célnélküliségben…

Olykor az is elég, ha az ember szembe mer nézni önmagával, saját múltjával, ha mer emlékezni, még akkor is ha: „… Keserves dolog ez az emlékezés. Nyilván nem kell rágondolni bizonyos dolgokra, melyek az ember szívén fekszenek, azaz hogy mégis csak gondolni kell rájuk, mert ellenkező esetben azt kockáztatja az ember, hogy lassacskán jutnak eszébe. Vagyis hát kell rájuk gondolni, de csak egy darabig, egy jó darabig, mindennap, napjában többször is, egészen addig, míg be nem lepi őket a por, áttörhetetlen vastagon. Ez a helyes…” (Samuel Beckett Előre vaknyugatnak - válogatott kispróza -, A kitaszított, fordította Tellér Gyula, Európa Könyvkiadó Budapest, 1989).

A múlttól csak egy esetben kell félnünk, ha olyan utakat, dolgokat tartunk folytathatónak, amelyekről már bebizonyosodott addigi életünkben, hogy nem vezetnek sehová, zsákutcák.

Barátaim, az a baj, hogy az emberek túlnyomó többsége nem tudja, és nem meri vállalni önmagát és a másik embert. Tévelygő és ódzkodó üres lélekkel élik mindennapjaikat. Nem tudnak, és nem mernek örülni annak, aminek tartósan örülhetnének. Örömük olyan, mint egy poén, amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Nincs készségük és fogékonyságuk sem önmaguk, sem mások iránt, de leginkább gyávák és legjobban saját gyávaságukat félik.

Bizony olyan világ ez, ahol a legalapvetőbb emberi értékek is erősen megkoptak. Ahol az emberek szeretteiket, barátaikat is megcsalják, és aztán ők csodálkoznak a legjobban, ha szeretteik, barátaik elhagyják őket. Ők csodálkoznak a legjobban, ha még házastársuk, majd gyerekeik is elfordulnak tőlük.

Kedves Barátaim, végtelen egyszerű pedig sokak élete ördögi körének a feloldása. Tudni kell - kellene -, hogy mi a fontos. Ha tudjuk, mi az, ami szeretteinkkel összeköt, összetart, tudni fogjuk azt is, mi a fontos.

Gyakran az a tudat is elég, hogy valaki gondol ránk, akivel hamarosan találkozni fogunk. És talán a legfontosabb, hogy valaki vagy valakik várnak otthon. Ezért felelősséggel tartozunk, mind önmagunkkal, mind az otthoniakkal szemben…

Karácsonyi jókívánságaival üdvözöl benneteket:

                                                                                                 Adalbert

 

 

Széljegy - 23.

Barátom ebben a jogalkotási dömpingben már nem tudott eligazodni.

       - Mi is leszek én január elsejétől? - kérdezte bizonytalanul

       - Tudod, most két évig nyugdíjas voltál, január elsejétől járadékos leszel, aztán ha betöltöd az öregségi nyugdíjkorhatárt, megint nyugdíjas.

       Korkedvezményes nyugdíjas barátom a homlokát ráncolta. 

       - Ez Magyarország! - tártam szét a karom. - Abszurd.

2011. 12. 06.

 

 

 

Széljegy - 22.

A hatalomnak nincs szüksége érvekre. Ellenérvekre végképp nincs.
       A hatalomnak ereje van. És bűnbakjai.
       Aztán lesz, ahogy lesz egy év, két év, öt év múlva.

2011. 12. 04.

A Taigetos felé félúton

 A számháború

A Kormány az új Alaptörvény elfogadásával már jelezte, hogy a rokkantnyugdíjasokkal, illetve a rokkantnyugdíjakkal kapcsolatos jogi szabályozást teljes körűen meg akarja változtatni. Vagyis közel egy éve lehet tudni, hogy gyökeres változásokra kerül sor.

A Kormány abból indul ki, hogy a változtatás egyrészt kényszer, másrészt indokolt is.

A változtatás kényszerekor a kormányzati kommunikáció azt hangoztatja, hogy Magyarországon hétszáznegyvenezer rokkantnyugdíjas, illetőleg nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy van. Ma már a hatás kedvéért kilencszáznegyvenezer emberről szólnak.

Ezzel szemben a tényleges helyzet az, hogy körülbelül háromszáznegyvenezer aktívkorú érintett személy lehet (ezzel a népességhez viszonyítva az európai országok középmezőnyébe tartozunk). A különbség abból adódik, hogy a Kormány ideje sorolja azokat is, akik már az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, de korábban rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részükre.

A félelem kora

A nyár közepe óta lehet nagyjából sejteni, hogy a Kormány milyen elképzelésekben gondolkozik. Két hete - mióta a kapcsolódó törvénytervezet benyújtásra került a parlamentnek – ezt már biztosan is lehet tudni.

            Ennek tudatában nyugodtan kijelenthetjük, hogy az érintettek tíz- és százezrei félelemben voltak tartva, hogy mi is lesz velük valójában.. Ma már látszik a törvénytervezet alapján, hogy konkrétan mitől is kell tartaniuk. Ez annak ellenére így van, hogy ma még tervezetről beszélhetünk és nem hatályos szabályozásról.

 

A tévedések kora

A Kormány a változásokból költségvetési megtakarítást remél. A megtakarítás egyrészt abból adódik, hogy a korábbi harmadik csoportba sorolt rokkantnyugdíjasok, valamint a rokkantsági és szociális járadékosok száma és az ellátások mértéke csökken. Úgy számolnak, hogy ebből a körből megközelítőleg százezren visszakerülnek a munkaerőpiacra.

            Az ellátások szintjének a csökkentése a legkönnyebb, csak döntés kérdése. Az érintettek egy részének a visszavezetése a munkaerőpiacra, ezeknek az embereknek a munkába állítása irreális. Itt nemhogy költségmegtakarítás volna elérhető, hanem épp ellenkezőleg. A foglalkoztatási rehabilitációban érintettek körének a bővítése a kezdeti időszakban mindig többletköltséget jelent az állam számára Azt pedig tudjuk, hogy az államháztartásnak a legnagyobb problémája jelenleg, hogy nincsenek elégséges forrásai.

A tervezett intézkedések hatása

A tervezett intézkedésekkel viszont gyorsan el lehet érni, hogy százezres nagyságban kerülnek emberek a mai nehéz helyzetükhöz képest is még nehezebb helyzetbe. Az is kérdéses lesz, hogy ezek az emberek egyáltalán hogyan fognak megélni.

            A döntéshozók nem számolnak azzal, hogy a sérült embereknek a sérültségükkel összefüggésben többletköltségeik vannak. Minél súlyosabb a sérültség, annál magasabbak ezek a járulékos költségek.

            A döntéshozók nem veszik figyelembe, hogy a sérült embereknek nincsenek választási lehetőségeik. Minél sérültebb valaki, annál kevésbé van választási lehetősége. Míg az emberek általában választhatnak, hogy például vonattal, busszal, kerékpárral vagy személygépkocsival közlekedjenek, addig a sérült emberek számára – és minél sérültebb annál inkább – nincs választási lehetőség, a legtöbbször egyedüli lehetséges közlekedési eszköz a személygépkocsi.

            A készülő törvény azokat is érinti, akik a jövőben lesznek sérültek, megváltozott munkaképességűek. Belegondolt egy országgyűlési képviselő is abba, ha bármelyikük balesetből kifolyólag kerekes székbe kerülne, könnyen kaphat a több százezer forintos havi jövedelem után negyvenhétezer forintot?

            Az pedig egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy a különböző szakszervezetek eddig semmilyen formában nem reagáltak az ebben a tervezetben rejlő veszélyekre a munkavállalókat érintően.

Tévhitekből kaptunk a fejünkre

A sérült embereket megillető kedvezményekkel sosem a sérült emberek éltek vissza (lásd parkolási igazolvány). Mellesleg ezen a területen semmivel nincs több visszaélés, mint az élet más területein.

            Az pedig hamis képzet, hogy az állami költségvetésen belül a rokkantsági nyugdíjra, illetőleg a nyugdíjszerű ellátásokra fordított összeg jelenti a problémát.

            Ahogy az is hamis képzet, hogy a sérült emberek nem akarnak, nem szeretnének dolgozni. Itt is az a probléma, hogy nincs munkahely. Miből gondolja bárki is, többtízezer megváltozott munkaképességű embert lehet pluszban foglalkoztatni ma nálunk, mikor több mint hatszázezer ember munkanélküli van.

            A rokkantsági nyugdíjasokat, rokkantsági nyugdíjakat érintő új szabályozás törvény tervezete most van a parlament előtt. A sérült emberek ezt kapták az adventi várakozásban, a fogyatékossággal élő emberek ezt kapták december 03-a, a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából.

Egy lépés a Taigetos felé. A tervezetek szerint ez a Kormány elengedni készül a sérült, fogyatékossággal élő emberek kezét. Zuhanunk. Vajon lesz-e valaki, aki elkap bennünket, mielőtt földet érünk?

                                                                                                                      

Széljegy - 21.

December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja.

       Szutykos, ködös idő.

       Ma a fogyatékossággal élő, sérült emberek helyzete olyan, mintha ezeknek az embereknek jégpályán kellene járniuk.

       Nagyot alakítunk a jégen. Aztán ha eldőlünk, mint a nagykabát, már senkit nem érdekel, hogy mi van velünk.

2011. 12. 03.

December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja

Az év háromszázhatvanhat napja közül nagyon sok nap valaminek, valakiknek a napja. December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja.

            És akkor mi van, kérdezhetjük? Hát, semmi!

            Több figyelem lesz – legalább ezen a napon – a fogyatékossággal élő emberek élete, problémái iránt? Hát, nem!

            A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége – a MEOSZ – elnöke, dr.Hegedűs Lajos, nyilatkozik az aktuális problémákról, sokadszor. Nyilatkoznak az illetékes főemberek, most Soltész Miklós és Bernáth Ildikó államtitkárok. Meg van néhány rendezvény, szakmai fórum. Hát, ennyi!

            A fogyatékossággal élő emberek problémái közül most csak kettőt emelek ki.

            Az egyik az akadálymentesség. A jogalkotó a teljesítési határidőt ismét módosította a közelmúltban, kitolta 2013-ig.

            Nem is értem, hogy miért eddig. Igaz, a határidőt módosítani semmibe sem kerül, csak szavazás kérdése (ebben azért egyetértenek a mindenkori kormányok). Ha az eddigi tapasztalatra tekintünk, praktikusabb lett volna a határidőt ötven évvel kitolni.  Ebben az esetben a ma fogyatékossággal élő emberek többsége ezt már nem élné meg, de legalább megmaradna valamennyi illúzió. Mi már nem élnénk meg, de az utánunk jövőknek jobb lenne. A sűrű határidő-módosításnál nagyobb illúziórombolás nem kell.

            A másik a rehabilitációs foglalkoztatás kérdése. Évek óta arról beszél minden döntéshozó, hogy sok a rokkantnyugdíjas, köztük is sok az aktív korú rokkantnyugdíjas, akik közül viszont kevesen vannak bevonva a rehabilitációs foglalkoztatásba.

            A döntéshozók az orvos-szakértők felülvizsgálati rendszeren keresztül gondoskodnak arról, hogy csökkenjen a rokkantnyugdíjasok száma, egyre kevesebben részesüljenek társadalombiztosítási ellátásban.

            A döntéshozók arról is gyakran beszélnek, hogy növelni kell a rehabilitációs foglalkoztatottak számát. A gyakorlatban azt látjuk, hogy a foglalkoztatottak száma jobb esetben stagnál, de inkább összességében és általában csökken  A foglalkoztatottak számának növelése pedig anyagi és adminisztrációs akadályokba ütközik.

            December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja. Azt azért ne feledjük, hogy vannak közöttünk ilyen problémákkal élő, küzdő emberek is. Olykor már az is valami, ha valamit még számon tartunk.

Széljegy - 20.

A mentsük meg a devizahiteleseket akcióból az lett, hogy mentsük meg a magas jövedelműeket. Akiknek valószínűleg nem is kellett volna segítség.

       Akiknek viszont nagyon kellene a segítség, azoknak a végtörlesztés nem segítség.

       A bankok képviselői állítják, hogy a bankoknak a végtörlesztés eddig negyvenöt-milliárd forint kárt okozott.

       Vagyis a bankoknak a jó anyagi körülmények között élő polgártársaink okoztak kárt a politikusok és a jogalkotás áldásos dööntése alapján.

       És kifizeti a révészt?

2011. 12. 01.

Széljegy - 19.

A politika szereti rossz szinben feltűntetni azokat, akiktől a döntési folyamat során szeretne elvenni valamit. Így nyugtatgatja alelkiismeretét. Ha védekezel, magyarázkodsz, annál rosszabb.

       Nem mgadat emeled ki a rossz színből - "a vádakból" -, hanem a politikának adsz muníciót magaddal szemben.

       Általában mindenki a másikról szereti feltételezni a rosszat. Ezt a politika is tudja. Így nyer szövetségeseket.

       A Bibliából tudjuk, mindennek ideje vagyon.

2011. 11. 29.

 

 

Szzéljegy - 18.

Tegnap hallottam, hogy Karcagon az elmúlt tíz évben ötszáz fővel csökkent az általános iskolás korú gyerekek létszáma. A polgármester úr szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz iskolabezárás.

        Remenyik Zsigmond mondta egyszer, hogy védjük meg a templomainkat és az iskoláinkat.

        Vajon mit védhetünk azon, ami kiürül?

        Mintha az életünk is kiüresedne. Lassan életet kell lehelni belénk, a környezetünkbe.

2011. 11. 27. 

Adventi várakozásban

 

Advent idején a legtöbb ember körül egy kicsit megváltozik minden. A napi verkliből, a mindennapok szürkeségéből, egyhangúságából az ember próbál kilépni, legalábbis lelkileg. Talán még életünk hangsúlyai is átrendeződnek.

            Emlékszek, gyerekkorunkban az unokahúgommal a legképtelenebb helyeket megnéztük a karácsonyi ajándék felkutatása miatt mind az ő, mind a mi lakásunkban. Feszült izgalmak és várakozás. Ez majdnem többet jelentett, mint az, hogy megtaláljuk-e az ajándékot vagy sem. Gyerekkorunknak ezek a napjai hangulatilag megismételhetetlenek.

            A mostani adventi várakozásban némi zavarodottságot vélek felfedezni.

            Az egyik oldalon: „… Reklámok süvöltik fülünkbe, köpik szemünkbe: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Csak annyit érsz, amennyit fogyasztasz. A pénz primátusa. Mammon imádata elkárhoztatja a lelket, sivárrá teszi életünket. (….) A pénz diktatúrája terrorizálja az egyént, kiszolgáltatottá, rabszolgává teszi (Fecske Csaba Karácsony misztériuma, Vigilia folyóirat 2010. évi 12. szám).

            A másik oldalon – a nyugdíjjal kapcsolatos napi apropóra figyelemmel – azt kérik tőlünk, hogy takarékoskodjunk, ne költsünk annyit. Kérik mindezt tőlünk akkor, amikor a társadalom tagjainak többsége teljesen eladósodott.

            Mit lehet tenni? A legtöbbször sodródunk a két véglet, a kétféle elvárás között.

            Egy japán közmondás szerint: a kenyér az élet, a rózsa az értelme.

            Ma a kenyérért, az életért is kemény harc folyik. Ezzel együtt is, ennek ellenére is vagy ettől függetlenül találjuk meg életünk rózsáját. Most még inkább, mint bármikor, az adventi várakozásban, karácsony misztériumában.

            Így legyen!

Napló

Egyik barátom kérdezte, hogy mi lesz itt? Mármint ebben az országban. 

       Erre a kérdésre ma a legnehezebb válaszolni. Vannak mai elképzeléseink, és lesznek holnapi csalódásaink Vannak és lesznek holnapi magyarázkodásaink.

       Egyre kevesebb a reményem arra, hogy megérhetem a megnyugvást a környezetemben, a biztonságot és a stabilitást.

       Harminc évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy mire elérem azt életkort, amelyben ma vagyok, lesz egy beállt életem, nem kell úgy izgulnom a holnap miatt, mint egy ma induló kezdőnek. Ehelyett azt kell megélnem, hogy minden évvel egyre rosszabb, bizonytalanabb lesz minden. Napról napra jobban aggódhatok.

       Én meg egyre öregebb leszek. Egyre kevesebb az erőm arra, hogy bármit is megmutassak a világnak.

       És talán már egyre kevésbé is akarok. 

Széljegy - 17.

Azt mondtad, nem félsz a haláltól. Én sem. Azért a haldoklástól egy kicsit. 
        Nem tudom, miért beszélsz mostanában ilyenekről?

       Tudod, "... aki szeret, egy kicsit veled halna. És arra gondolsz, hogy nem halhatsz meg, mert az ég hatalmas és ragyogó, és ilyen ég alatt minden lehetséges. Nem halhatsz meg, mert sokkal többről van itt szó, mint saját magadról ..." (Paola Zannoner Célvonal, fordította Todero Anna, Móra Könyvkiadó, 2011.)

2011. 11. 18.

Széljegy - 16.

Kiléptem az álomból. Novemberi reggel. Kezdődik a napi navigáció. Pillanatok alatt rájövök, hogy ez a földi pokol.

        Néhány óra után már várom az estét. Álmomban még járhatok a földi paradicsomban.

x x x

Segíts magadon...Ne kapcsold be a tévét, a rádiót, a netet, ne olvass újságot! Valamelyik nap az egyik tévéadó híradójának kilencvennyolc százaléka arról szólt, hogy meghalt, lelőtték, összeütköztek... Két százaléknyi műsoridő szólt másról.

2011. 11. 16.

Szzéljegy - 15.

Sok településen ma már büntetik a kukázást.

       És akkor mi van? Pénzbüntetéssel sújtjuk a nyomorúságot? Meg lehet-e szüntetni a nyomorúságot egy rendelettel?

       Oscar Wilde A boldog herceg című írásában mondja a polgármester: "Csakugyan legfőbb ideje rendeletet hoznunk arról, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk" (fordította Lengyel Balázs).

2011. 11. 12.

Széljegy - 14.

Ahogy élünk, úgy halunk. A halálunkban sem tagadjuk meg önmagunkat. 

x x x 

Megyer, kis falu Sümeg és Devecser között.

        Tizennyolc lakosa van., idős ember és gyerek egyaránt. A megyeriek kinyilvánították, Megyer él és élni akar. 

2011. 11. 09.

Széljegy - 13.

Ma nem voltam sehol. Az előző napokban megtettem a halottaimra való megemlékezést, azért gyertyát ma is gyújtok. 

x x x

Az euró árfolyama háromszáztíz forint körül van, a svájci frank kettőszázötvennégy forint. Ezek a hírek fölérnek egy áramütéssel. Mi jöhet még?

x x x

Tele van a törpögőm, hogy mi meg azon vitatkozunk, a szocializmus vezető politikusainak a nyugdíját csökkentsük-e vagy sem, s ha igen milyen mértékben. Tesszük mindezt több mint húsz évvel a rendszerváltás után.

2011. 11. 01.

Széljegy - 12.

A szomszéd már főz. Eltelek az ételszaggal.  

       Akaratlanul is részesei vagyunk egymás életének. 

      Ha találkoznék a szomszéddal, megkérdezném, hogy pörköltön kívúl szokot mást is főzni?

      A nyáron akárhányszor voltam a barátoméknál kint a kertben, valamelyik szomszéd biztosan nyírta a füvet. Olyan volt, mintha motorcsónak-versenyen lettem volna.

2011. 10. 30.

 

Nem mese ez...

Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.

       Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.

       Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.

       Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.

       A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.

       Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.

       Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.

      Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…

       Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.

       Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.

Halottak napja után

Bárkinek a halála megrendít. Eddigi életemben három ember halála volt sokkoló számomra.

            Apám: Végig dolgozott egy életet. Mindent, aki, ami már vagyok, elsősorban neki köszönhetem. Ötvenkét éves koráig orvos is csak akkor látta, amikor üzemorvoshoz kellett mennie. Ekkorra azonban beteg lett. Tizennégy évig élt együtt a betegséggel, míg végül a szíve nem bírta tovább.

            Kálmán barátom: Velem egyidős volt, ő is gyermekparalízises. Állandóan bizonyítani akart, a munkában, a nők előtt. Jószerivel csak addig pihent, amíg horgászott. Két végén égette a gyertyát. Neki is a szíve mondta fel a szolgálatot. Harmincnyolc éves volt.

            Péter barátom: Az ő elvesztése volt a legváratlanabb. Talán azért is, mert csupán harmincnégy éves volt, olyan idős, mint a húgom. Az ő elvesztése emiatt is érzékenyen érintett, másrészt a temetésén az egyik búcsúztatója voltam,

            Az ezekben a napokban általam gyújtott gyertyák ő miattuk is, ő értük is égnek. Van egy mondás, amely szerint senki nem hal meg mindaddig, amíg lesz, aki emlékszik rá.

            A sok gyertyától, mécsestől a korai sötétedésben kivilágosodnak a temetők. A kegyeleti érzéseinkbe tudjuk be azt is, mily szerencse, öröm, hogy ezeket az embereket egyáltalán ismerhettük.

            Erről az utóbbiról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Holott még a tizenkilencedik században is erről szólt a temetés. Ez mutatkozott meg a ruhaviseletben, amely világos színű, elsősorban fehér volt és erről szólt a halotti tor is. A polgári fejlődés, a polgári kultúra hozta magával a változásokat.

            Emlékezzünk! Ez a túlélők, a mi felelősségünk.

Széljegy - 11.

Ha egy politikus hazudik, akkor minden politikus hazudik? Ha a politika hazug, akkor a politikus is az? Kérdések, amelyekkel naponta szembesülünk. 

x x x 

Csak az egyik politikai oldalnak vannak hazugjai?

        Jó volna tisztán látni. 

       Nézz befelé, önmagadba! Belső teredben nyiss magadnak távlatokat!

x x x

Átkeresztellek. De a lényeg ugyanaz.

2011. 10. 26.