Depeche Mode

- szabálytalan ajánló sorok Szerhij Zsadan regényéhez -

Ki ismeri Szerhij Zsadant? Mond általában bárkinek is ez a név valamit?

            1974-ben született. A rendszerváltás idején is még csak tizenhat éves volt. És 2004-ben megjelent tőle a rendszerváltás regénye, a mélyrétegben élők felől nézve. Akiknek esélyük sincs, hogy bármilyen változás nyertesei legyenek.

            A regény 1993-ban játszódik, egy ipari külvárosban, Harkovban. A regény ideje már nem a régi rendszer és még nem az új, valahol a kettő között vagyunk.

            Ez a kettősség jellemzi a szereplőket is, mintha életet élnek, olyan mintha, és mégsem.  Még a nevüket sem tudjuk, illetőleg a ragadványnevükön ismerjük meg őket (Kutya, Kakaó, Tengerész, Karburátor…).

            A szereplők néha álmodoznak is, leginkább a drog és az ital hatására. Egyre lejjebb kerülnek. Ezt a világot „a tőke bacilusa” megfertőzte, ahol már nincs mit lopni, ahol „ezeknek az új kommunistáknak megvan a maguk homályos zenje”.

            A helyszínek: a külváros, a stadion, kocsma, vonat…

            Egy határozott történeti szál van, a fiúk keresik Karburátort, hogy megmondják neki, meghalt a nevelőapja.

            A többi életérzés, hangulat, nem finomkodó lelkek nyers, ösztönszerű megnyilvánulásai.

            A Zsadan által ábrázolt világ különös világ. Ha nem tudnánk, hogy Ukrajnában vagyunk, azt is gondolhatnánk, hogy Pesten a nyockerben bolyongunk valahol.

            Hogy ez mennyire így van, íme néhány idézet bizonyságul: „Megfelelt az ország, ahol éltem, megfelelt a szar mértéke, amivel tömve volt, s ami itt élésem legkritikusabb szakaszaiban a térdemig és azon felül ért. Tudtam, simán születhettem volna más országban is, sokkal rosszabb körülmények közé, például zordabb éghajlat alatt, vagy autoriter államberendezkedésben, ahol nem egyszerűen vadbarmok vannak hatalmon, mint hazámban, hanem holmi sötét vadbarmok, akik átörökítenék a hatalmat a gyerekeikre, együtt a külső adóssággal és a belső mucsával…”

            „… a győzelem magával hozza a csoportba tömörülést és a boldog kollektivitást, az üdvrivalgásokat és a közös éneklést, csupán a vereség, a keserű, személyes vereség nem hoz magával semmit, csak részeg ápolókat és lélegeztetőgépet, amely ráadásul nem is működik, helyesebben – működik, csak senki sem tudja hogyan…”

            „- Egyszerűen nem értetek az egészhez. Csak szajkózzátok, hogy marxizmus, marxizmus, és fogalmatok sincs, mi az.

            - Jól van, egyedül te értesz mindent.

            - Hogy jövök én ide. Nem rólam van szó. Azt mondjátok: marxizmus. A marxizmus igazából nyerésre áll, értitek?

            - Na persze. És hol áll nyerésre?

            - Nem áll nyerésre sehol. Elvi síkon áll nyerésre…”

            A regény szereplői sodródnak a fentebb körülírt világban. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a helyüket keresik, elvannak ebben a világban.

            A zsadani világ nagyon hasonló Fejes Endre Rozsdatemetőjének a világához. Mindkét regény valaminek a végéről és valaminek a kezdetéről szól, és mindkét regény egy-egy nagy felkiáltó jel: baj van!

            Szerhij Zsadan Depeche Mode című regényét 2010-ben az Európa Könyvkiadó adta ki a Modern Könyvtár sorozatban  Körner Gábor fordításával.

            Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, de azoknak különösen, akik legalább részben szeretnék megérteni a mai magyar valóságot, és még szeretnének is jót röhögni rajta.