Sünék fáznak

A süncsalád fázott, ami télen nem egy rendkívüli esett. Az is biztos, hogy rendkívüli hideg volt. Erősen tanakodtak, hogy mitévők legyenek. - Építsünk házat, mint az emberek – javasolta a legfiatalabb sünfiú. - Lárifári! – így sünpapa. – Télvíz idején építkezni! Mire elkészül a ház, vége a télnek. - Menjünk a kutyaólba! – csattant föl Sünpiroska. A többiek lehurrogták. A félelemtől már jobban remegtek, mint a hidegtől. Ismerték Leó barátságtalan oldalát. Egyáltalán nem voltak kíváncsiak a vendégszeretetére. - Látszik Piroskám, hogy nincs elég tapasztalatod a világ dolgairól – sóhajtotta sünmama. - Bújjunk össze! – ajánlotta sünpapa. - Tényleg! Hogy ez nekünk nem jutott az eszünkbe! – örvendezett sünmama. – Mégiscsak te vagy a legokosabb közöttünk. Sünék addig helyezkedtek, míg egy nagy tüskés gombóc nem lett belőlük. Kezdetben nagyon jó volt az összebújás melege. Aztán egyikük is, másikuk is elkezdett pisszegni. - Jaj, ez fáj! - méltatlankodtak egymás után. - Nagyon szúrsz - így az egyik. - Te szúrsz - erre a másik. Minél jobban fészkelődtek, annál jobban szúrták egymást. - Kezdjük elölről! – mondta sünpapa. - Megint igazad van – állapította meg sünmama. – Nemhiába, te vagy a legokosabb közöttünk! A sünök szétváltak. - Látjátok, látjátok, nem is olyan egyszerű egymásnak segíteni – szögezte le sünpapa. – Magunkon meg még nehezebb. Sünék újból elkezdtek helyezkedni. Óvatosak voltak. Megtapasztalták, úgy kell összebújniuk, hogy melegítsék, de se ne szúrják, se ne sértsék egymást.