2013. június 23., vasárnap

Napló


Túl vagyunk a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Heine-Medin Szekciójának tegnapi közgyűlésén. Annak rendje és módja szerint lezajlott a közgyűlés, a régi vezetés beszámolt egyéves tevékenységéről, megerősítették a vezetőségi tagok korábbi lemondásukat, a közgyűlés viszont új vezetőséget nem választott, erre feltehetően legkésőbb ez év szeptember 30-ig kerül sor. 
       Kapitány nélküli hánykolódó hajó a vízen. Emiatt akár kudarcosnak is tekinthetjük a tegnapi napot. Vajúdtak a hegyek, és még csak egy egér sem született.
         Számomra a  tegnapi nap tanulságai:
         Az elmúlt egy évben rosszul kommunikáltunk, rengeteg problémával küszködünk, amelyeket jó lett volna legalább kibeszélni, a megbeszélésről már nem is beszélve. Egymásra sincs időnk.
         Nem vagyunk szolidárisak sem egymás személyével szemben, sem egymás problémái iránt. 
         Néha kétségbe vonjuk, hogy a másik problémája miért probléma.
         Szeretjük a facebookot, de utáljuk is - különösen ha bennünket frocliznak.
         Nem szeretjük a nicknéven írókat, de nem nevezzük meg őket.
        Nem mindegy, hogy ki mondja ugyanazt. A közgyűlés előtt Cs.H.E. fölvetette, hogy még a közgyűlés előtt jó volna találkozni... A javaslatra egy félreértésből adódó árnyékra vetődés volt csupán,  egyébként senki nem mozdult rá. Most más javaslatára lehet, hogy lesz belőle valami.
         Megjegyzem, hogy a tanulságok sorát nyilván lehetne folytatni. Ezek összessége vezetett oda álláspontom szerint, hogy a szekció válságba került. Túl egyszerű dolog volna és a problémák szőnyeg alá söprése, ha egy-két ember nyakába akarnánk varrni mindezt, és ez nem volna több, mint bűnbakképzés. A bűnbakképzés mellesleg a legjobb módszer egy közösség részéről, hogy megoldottnak higgye ezzel a problémákat és onnantól kezdve ne foglalkozzon velük.
         Észrevételeim a jövőre nézve:
    Mindenki problémája fontos, de a szekciónak, illetőleg a vezetésnek prioritásokat kell megfogalmaznia. Irány nélkül még a hajó sem megy. 
         Egymás iránti szolidaritás hiányában sem fog menni semmi. Ez a mentális minimum.
         Meg kell fogalmazni, hogy mit várunk el a MEOSZ-tól. A szekció nem veheti át a MEOSZ szerepét.
       A szekció tagsága nem azonos a magyarországi Heine-Medinesekkel, csak részben fedi le azokat.
     A facebookot nem kell utálni, de ezt is és általában a net világát fel kell használnunk a tájékoztatásra, az információáramlásra. 
        Nyilván ezeket a szempontokat is lehetne folytatni.
        Többször leírtam már, öregszünk és fogyunk. Ezzel az erőnk és a lehetőségeink is fogynak. Addig, míg erőnk és lehetőségeink vannak, kellene tennünk. Hogy miket, azok is eléggé kézenfekvők. A késedelem veszélye azzal fenyeget, hogy egyszer csak már nem lesz kikért, meg miért.
        







 
      

Nincsenek megjegyzések: