2013. június 8., szombat

Napló


A Duna nagy "tréfát űz" velünk. Soha nem látott áradásának lehetünk tanúi. Emberek tízezrei vannak a gátakon, egy települést, Győrújfalut, tegnap ki kellett lakoltatni, a kilakoltatás közel kétezer embert érintett. Budapesten hétfőn reggel tetőzik a Duna.
       Abban az egyben mégis bízhatunk, hogy azért már nem a víz az úr.

x x x

Gobbi Hilda most lett volna százéves. 
       Évtizedekig az ország Szabó nénije volt. Nekem Spiró György Csirkefej című darabjában nyújtott alakítása volt a csúcs.
        Alapítója volt a színészmúzeumnak és a színészotthonnak. Közéleti ember volt, írígylésre méltó aktivitással.

 x x x

Miközben ezeket a sorokat írom, Koncz Zsuzsa 2011-es arénabeli koncertjét hallgatom. "Jelbeszéd az életünk...".

x x x

A napokban egy elfeledett film villant belém, Szeressétek Odor Emíliát!, Sándor Pál rendezte, 1970-ben mutatták be.
       Egy millenniumi leányneveldében érkezik Odor Emília, a lázadó, a kissé szeleburdi, érzékeny, de következetes pesti lány, aki feldúlja a világtól távol lévő, elszigetelt intézet katonás rendjét. 
      Szembeszáll az intézmény normáival, az intézmény vezetésével. Ráveszi a lányokat, hogy ne tűrjék a mindennapos megaláztatásokat. 
      A zsarnok igazgatónő cselhez folyamodik, azzal próbálja leszerelni Emíliát, hogy ő is elutazhat a millenniumi ünnepségre. A lány érzi, tudja, hogy ez a kegy a lányok előtti hiteltelenítése miatt van. A lányok ellene is fordulnak.
       Emília csapdahelyzetbe került. Az igazgatónő a szemébe mondja, hogy nem várják vissza. Ha elmegy az ünnepségre, lejáratja magát a lányok előtt, azt meg nem teheti meg, hogy nem megy el. A lány az utazás előestéjén öngyilkos lesz, leveti magát a kastély tetejéről.
       Az élet rendre választás elé állítja az  embert. A legtöbben elfogadják a felkínált lehetőséget, ezzel adott esetben mintegy belekurvulva a világba.
       Azt hiszem, többet kellene néznünk az 1960 és 1990 között készült magyar filmeket.







Nincsenek megjegyzések: