Változások kora vázlatosan

- a Heine-Medinesek helyzete Magyarországon 2013-ban -

A Heine-Medinesek – gyermekparalizisesek – jelenlegi átlagéletkora ötvenöt év felett van, egy lassan elöregedő társadalmi csoportról van tehát szó. A csoport tagjainak közös jellemzői egyrészt a Heine-Medines létből fakadnak, másrészt az életkorból. A tagok között több közös vonás nem is nagyon van, de még ezeken belül is óriási különbségek vannak.

            A Heine-Medinesek nem egy homogén csoport, ezt még inkább erősítik az eltérő életlehetőségek, életminőségek.

            Gondoljunk csak bele, kerekes-székesként vagy járógéppel közlekedni teljesen mást jelent Budapesten, mint egy vidéki városban vagy faluhelyen. Ezek a különbségek megmutatkoznak az életlehetőségekben, életminőségekben is és mindezek a közlekedési lehetőségeken túl megmutatkoznak az eltérő földrajzi, területi, települési sajátosságokban is.

            A heinések nagyon különböző családi, társadali háttérrel indultak, ami a mai napig végigkísér bennünket. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a kerekes-szék kerekes-szék, a bot bot mindenkinek, de egyébként minden más.

            Van még egy momentum, ami mindenkinek ugyanaz, ez pedig az ötvenöt év feletti életkor.

            Tapasztalatom szerint a Heine-Madinesek legtöbbje dolgozott valahol és még sokan dolgoznak ma is. A munkajövedelem mellett szinte mindenki kap valamilyen ellátást is, néha többet is (rokkantsági ellátás, fogyatékossági támogatás).

            Az ellátások együttes mértéke átlagosan a minimálbér nettó összegének felel meg, ezt egészíti ki szerencsés esetben valamennyi munkajövedelem. A bármilyen jogcímen kapott pénzösszegek együttes mértéke nem éri el a magyarországi átlag nettóbérek mértékét.

            Ma ott tartunk, hogy lassan kikopunk, kiöregszünk a munkaerőpiacról.

            A legtöbbünknek a szülei vagy már nem élnek, vagy nagyon idősek. Akikre a leginkább számíthattunk – testvérek, barátok, ismerősök -, velünk együtt öregedtek meg.

            A gyerekeink ma ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint általában a fiatalok (munkahely, megélhetés, családalapítás, gyereknevelés…). Anyagi segítségre számíthatunk a legkevésbé tőlük.

            A legtöbbünk számára ma kérdéses, hogy amennyiben indokolt és szükséges lesz, be tudunk-e kerülni egy bentlakásos intézménybe, illetőleg tudjuk-e majd fizetni a térítési díjat. A mai ismereteink szerint erre nem lesz lehetőségünk.

            Az előzőek után feltehető a kérdés, hogy vannak-e közös érdekeik a Heine-Medineseknek?

            Az előzőek alapján állíthatjuk, hogy vannak ilyenek, de csak nagyon szűk területre vonatkoztathatók.

            Fontos alapelvként, előfeltételként kimondhatjuk, hogy valamennyiünk jogos igénye az emberhez méltó öregkor megélése.

            Mi szükséges ehhez?

1.      Az anyagi ellátásunk mértéke nem csökkenhet tovább, és értékállónak kell lennie.

2. Az egészségügyi intézményeknek - különösen a kórházaknak – alkalmasnak kell lenniük a beteg Heine-Medinesek fogadására, kezelésére. Nekünk  nem csak a post politól kell tartunk, hanem minden betegségtől.

3. Legyen meg az elérhető és megfizethető intézményes háttér az otthoni ellátás biztosításához.

4. Indokolt és szükséges esetben legyen alkalmas és megfizethető bentlakásos intézményi háttér az elhelyezésünkre.

5. Az előzőleg jelzett intézmények munkatársai ismerjék a Heine-Medinesek speciális helyzetét, szükségleteit.

Ezekbe a pontokba úgy gondolom sok minden belefér részletező módon is.

Annak idején a MEOSZ-t, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét túlnyomórészt Heine-Medinesek által vezetett egyesületek hozták létre. A MEOSZ mai elnökségében négy Heine-Medines van.

Ennek ellenére, ettől függetlenül nem érzem, hogy a mai MEOSZ-os vezeetés hangsúlyozottan jelenítené meg a Heine-Medines érdekeket.

A MEOSZ-on belül működő Heine-Medin Szekciónak – HMSZ-nek - az említett érdekek érvényesítésére is ösztönöznie, ostoroznia kell a MEOSZ mindenkori vezetését. A HMSZ ebben az érdekérvényesítésben nem veheti át a MEOSZ szerepét, segítenie kell a MEOSZ vezetését és emellett maga is artikulálhat a társadalom felé adott esetben érdekeket.

Ezzel azt is szeretném sugallni, hogy nem látom sem indokoltnak és szükségesnek, sem az esélyét annak, hogy a HMSZ önállósuljon, jogi személyiségű szervezetté váljon.

Befejezésül néhány zárógondolat. Ma még sok Heine-Medines gondolhatja úgy, hogy az általam említett problémák nem érintik és talán nem is fogják érinteni soha. Az baj, hogy amikor meg érinteni fogják őket, késő lesz. Ebben a néhány kérdésben kellene összefognunk, egymást segítenünk – de nagyon.