2011. március 4., péntek

Napló

Már napokkal korábban vártuk a bejelentést. Előzetesen nagy volt a várakozás, amit a média is erősített nap mint nap. 
       Aztán eljött a nagy nap, 2011. március 01-e. A kormány ismertette a Széll Kálmán-tervet. A bejelentés összefoglalóan tartalmazta mindazokat a területeket - a nyugdíjügyet, a rokkantsággal , a gyógyszerár-támogatással, a tömegközlekedéssel kapcsolatos kérdéseket -, amelyekről külön-külön már volt szó korábban. A meglepetés tulajdonképpen elmaradt. Arról azonban nem esett szó, hogy a kormány konkrétan milyen intézkedéseket tesz az egyes területeken.  A konkrét elképzelésekre, intézkedésekre még várnunk kell.
       Olyan ez, mint egy szappanopera, egy kicsit helyben toporgunk, egy kicsit előbbre jutunk, és feszülten várjuk a folytatást. Csak az a baj, hogy nem egy mesét látunk, az életünkről, a jövőnkről van szó.

x x x

Észak-Afrika országai változások előtt állnak, az emberek változást akarnak, lázonganak.  Most legújabban Líbiában feszült a helyzet. A nagyobb városokban fegyveres harcok vannak. Kadhafi úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna, csak drogos fiatalok csinálják a balhét.
       Magyarok egy csoportja tegnap repülőgéppel jött haza Líbiából. Egyik ismerősöm mesélte, hogy újságírók, tévések rohanták meg a hazaérkezőket.  A tévériporter egy férfit kérdezett, mit tapasztalt odakint, vannak-e fegyveres harcok. A férfi azt válaszolta, hogy ő közvetlenül nem látott, nem tapasztalt semmit, kint is csak a tévében látta, hogy itt-ott vannak fegyveres összetűzések. Akkor miért jött haza?, kérdezte a riporter. Hogy édesanyám megnyugodjon, volt a válasz.

Nincsenek megjegyzések: