Él közöttünk egy kétgyermekes család. Az apa jó családapához méltón reggel vitte a gyerekeket az iskolába. Aztán ment dolgozni.
Legalábbis ezt hitte, így tudta mindenki.
Aztán egy éjszaka besétált az ügyvédjével a rendőrségre és feladta magát. Beismerte, hogy az elmúlt három évben kilenc helyszínen rabolt pénzt.
Elmondása szerint korábbi munkahelyéről elküldték, újat nem talált. A családja előtt szégyellte magát. Az így szerzett pénz is a megélhetésüket jelentette.
Ez aztán a cifra nyomorúság! A jó hírben álló családapa kettős élete.
Ismerősöm szavajárása, hogy amikor a szegénység a küszöböt rágja, az emberfiának már nem választási lehetősége van.
Nehéz az ilyen történetek után bármit is mondani. Lesz eljárás, lesz bírósági határozat. Vajon igazságot lehet-e majd tenni?
Igen, ez aztán a cifra nyomorúság! Keménykezű erkölcscsőszként mondhatnánk, hogy ilyet azért akkor sem!
A partvonalról persze mindig könnyű bekiabálni a pályára. Innen könnyű osztani az észt.
Nálunk a focihoz is ért mindenki. Csak lassan már foci nincs.
A mai világunk egyre inkább Móricz Zsigmond-i világ. A XXI. század Hát krajcárját ki fogja megírni?
1 megjegyzés:
Miféle igazságot lehet ilyenkor emlegetni? Igazság az, hogy sokunk fejében megfordul, ő komolyan gondolta.
Megjegyzés küldése