2012. november 22., csütörtök

Napló

Egy szülő - egy mondás szerint - a legtöbbet azzal tehet a gyermekéért, ha gyökereket és szárnyakat ad neki. Gyökerek nélkül a gyermek elrepül, és soha sehol nem fogja otthon érezni magát. Szárnyak nélkül pedig belekövesedik egy helyzetbe, és a gyökereket láncoknak fogja tartani.

x x x 

Ma van Ady Endre születésének 135. évfordulója. Nem kerek szám, mint mondjuk majd a 150. lesz. Nincs is hivatalos emlékezés, néhány irodalmár, néhány rajongó emlékezik csak.
     A legtöbben, mint költőt tartják számon. Lényegesen kevesebben tudják, hogy napi újságírással is foglalkozott. Ha publicisztikáját olvasom olykor, minduntalan rá kell döbbennem, hogy a legtöbb írását maiként is meg lehetne jelentetni.
       Ady kétségkívül jó tollú újságíró volt, de annak, hogy az írásai közül sok még ma is aktuális, elsősorban nem ő az oka, hanem a mindenkori magyar társadalom. Vagyis alig-alig változtunk, alig változtak társadalmi-politikai viszonyaink, közérzületeink.
       Adyt ma sem szeretné a politikai hatalom, de ő sem szeretné a fennálló rendet. Vitriolos stílusa miatt a hatalom még azt is el tudná érni, hogy közutálatnak örvendjen. Mégis hiányoznak az ilyen személyiségek a mai közéletből.

x x x

A minap az egyik facebookos oldalon az egyik tag kommentjében kérte, írjuk össze, mik a problémáink. Ahogy elnézem, ma nekünk ez sem menne. Mindenki mondaná a magáét, és sokan kétségbe vonnák a másikét. 


Nincsenek megjegyzések: