Napló

Hirtelen beszökött az ősz, vagy még inkább már-már a tél. Jön rosszkedvünk tele, a tél nélkül is rosszkedvünk lesz.

x x x

Pénteken volt a 35 éves érettségi találkozónk. A régi csapatból tizenheten voltunk jelen, szegény Sz. Kati több mint húsz évvel ezelőtt meghalt, hárman rendszeresen nem szoktak eljönni, F.Zoli pedig egészségi állapota miatt nem jött el. Egykori osztályfőnökünk rendkívüli osztályfőnöki órát tartott, éppen most töltötte be nyolcvanadik életévét. Ahogy ő fogalmazott, rendkívül nehéz osztály voltunk, de az eredményeket és az eredményességet tekintve a legjobb osztályok közé tartozunk a mai napig is. Huszonketten voltunk az osztályban, hét lány és tizenöt fiú. Mindannyian rendelkezünk felsőfokú képesítéssel. Ötünknek van doktori címe.

       Nagyon jó volt ismét találkozni, különösen azok után, hogy a 30 éves találkozó elmaradt, kimaradt. 

       Hogy miért voltunk nehéz osztály? Kemény egyéniségek voltunk. Szerintem a mai napig ritka az az osztály, amelyiknek fiú tagjai négy év alatt négy osztályfőnöki és két igazgatói megrovásban részesültek, és még a lányoknak is volt egy osztályfőnöki és egy igazgatói megrovásuk. Ezek mind kollektív büntetések voltak. A betyárbecsület nagyon működött köztünk, kiálltunk egymásért. Tudtuk, hogy könnyen kirúghattak volna közülünk egy-két embert, azt pedig tudtuk, hogy egy osztályt nem fognak. Az egy-két ember kirúgása sem lett volna jogos, értelmi szerzője sem volt igazából egy-egy balhénak, minden úgy jött, hogy a hülyeséggel mindenki egyetértett. 

        Csak egy példa, hogy mikre "vetemedtünk". Egy alkalommal egyik tanárunk 126-os kis Polskiját a fiúk betették két fa közé úgy, hogy nem lehetett vele kiállni, csak kiemelni. Mivel alapvetően fiús osztály voltunk, ez nem nagy kunszt volt. Az eseten maga a tulajdonos tanár is röhögött, de természetesen példát kellett statuálni. 

x x x

Szinte naponta jönnek a rossz hírek, amelyek elsősorban a sérült embereket érintik. Néha úgy érzem, hogy ezt már nem lehet fokozni, de mindig lehet.