„A játékosok arcán sem a játék
öröme, sem az edzés akarása nem látszik. Nem azért vannak itt kora reggel, mert
játszani szeretnek, nem azért, mert meg akarnak tanulni valamit, nem mert
gyakorolni akarnak, nem mert mozogni akarnak.
Nem
akarnak semmit.
Unják
egymást, a játékot, a korai felkelést.
És
még ez sem egészen igaz.
A
reggeli tenisz státuszszimbólum. Itt kell lenni, jelen kell lenni. Napközben
vitatkozni kell a reggeli szettekről. Olyan hévvel kell vitatni egy-egy
mozdulatot, mintha fontos volna. Mintha ez legalább érdekelné őket.
Az
egész kép élettelen, hazug. Unott arcú, álmos, nyűgös árnyékok ütögetik a
labdát.
Érdemes
néhány percig figyelni játékukat.
Egy-egy
jó védés, egy-egy nehezen elcsíphető labdalendülő arcáról villanásnyi időre
eltűnik az egyenunalom. Az akció közben élő, fiatal emberek képe ugrik szemünk
elé. Majd visszaváltoznak unott árnyékké. Sem sikert, sem kudarcot nem
reagálnak. Pillanatok alatt válnak a jó mozdulatok újra álmos, kényszeredett
közönnyé.”
x x x
„Ha a hiány hasonlóvá tehet
egymáshoz embereket, akkor abban hasonlít a többiekhez, hogy neki sem öröm itt
lenni.”
x x x
„Ahol nincs dolga az embernek,
onnan nem lehet elkésni.”
x x x
„De ahol nagyon várják az embert,
oda könnyen érkezhet későn.”
x x x
„Csak így tovább, tisztogasd szép
fénylőre az utadba kerülő talpakat. A nyelv nem szappan, az nem kopik el.”
x x x
„Rábízhatsz mindent, nagyon jó az
ízlése. És bután tisztességes. Ostobán. Húsz év alatt soha senkitől semmit nem
vett még el. Lopással azért már találkozott. Tőle szoktak lopni.”
(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése