Ma
képviselő-testületi ülésen voltam. Egyik képviselőtársam, mellesleg
háziorvos, megjegyezte, hogy borzalmas, ami a sérült emberekkel
történik. "Látom, hogy három felülvizsgálatból ketten rosszabbul járnak", mondta. "De az igazán nagy probléma két-három év múlva lesz, amikorra
kiderül, hogy az emberek nem tudnak elhelyezkedni, és elveszítik a
rehabilitációs ellátásukat is. Miért nem tüntettek, miért nem szerveztek
egy látványos akciót, amire a világ is odafigyelne? Mi lesz ezekkel az emberekkel? Mi lesz veletek?"
Mit mondhattam volna erre? Azt, hogy a többség azért jól elvan? Azt, hogy mi inkább egymás szemében keressük a szálkát? Hogy mi még egymásért sem tudunk kiállni? Hogy inkább saját önérzetünket félretesszük, ha ezzel a másikat - egy társunkat - bánthatjuk?
Nem szóltam. Ő kívülről miért látja így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése