"El szoktam képzelni, mikor lenne jó. Már ott
elveszik ugyan megvalósulás lehetősége ugyan, hogy bátorság kell
mindenhez, de azért tovább viszem a fantáziát. Egymás szárnyai lenni.
Segíteni azt, ami jó a másikban (hitem, hogy ha a jó fejlődik, a rossz
elsorvad), és engedni, hogy segítsen nekem a másik (hiszen nyilván azt
teszi, amit én) -- bizalomban élni. Kockázatot vállalni. Elköteleződni.
Nem okosan, hasznosságokra hivatkozva magyarázni tévedéseink okozta
boldogtalanságainkat, hanem (bele) ENGEDNI magunkat (a) boldogságba.
Végtelen kifogások fölött egyetlen, hervadó virággal sóhajtozom.
Bizonyságom a boldogságra kiszárad, amíg a többiek érvelnek, magyaráznak
és magyarázkodnak "(Jónás Tamás költő).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése