Napló

Száz évvel ezelőtt született Wallenberg. Eltűnése, halála körülményeit még ma sem ismerjük, hiába múltak el évtizedek. 

       A történelemnek vannak rejtélyei, amelyek csak a későutókor számára lesznek ismertek Mi még nem ennek az utókornak vagyunk a fiai, lányai.

x x x

Hobó Hármasoltár címmel tartott előadást a költészetnapja alkalmából Szolnokon. Viszockij, József Attila és Jim Morison verseiből mondott, énekelt.

       Megjegyzem, hogy a Hármasoltár cím Pilinszkytől van.

       József Attilától az Eszmélet című verset kezdte mondani, amikor a terem előtti aulában az ott lévők hangoskodni kezdtek. Megállt és kérte a szervezőket, hogy szóljanak a hangoskodóknak. Mégiscsak József Attiláról van szó, mondta. Ahogy ismét csend lett, előről kezdte a verset.

       Mondhatnánk, nagy bajú Hobó. De azt is mondhatjuk Hobóval együtt, József Attila valóban megérdemli a figyelmet, a csendet. 

x x x

Orbán Viktor kormányfő mondta az Újvidéki Magyar Szónak adott interjúban: "világosan érezzük, hogy nemcsak a magyarországi magyarok, hanem a határon túli magyar közösségek is velünk vannak, ők ezt ki is nyilatkoztatják, bátorítanak bennünket, üdvözletüket küldik, imádkoznak értünk és mindent megadnak annak érdekében, hogy a magyar kormány a nemzetközi színtéren sikerrel vívhassa meg nemcsak a magyarországi magyarok, hanem az egész magyar nemzet jövője szempontjából kulcsfontosságú küzdelmet" (Origo hírportál, 2012. május 05.).

       Imádkozok azért, hogy mind a kormányfő, mind a kormány valamennyi tagja hallja meg, lássa meg, milyen helyzetbe hozták intézkedéseik a magyarországi sérült embereket. Ehhez a belátáshoz kívánok nekik bölcsességet, jó egészséget (sajnos ez nekünk, sérült embereknek már nincs)!

Szorításban

Mint homokszemek,

szorítanak bennünket,

s leszünk kevesebb.

Napló

Kitört a már-már kánikulai meleg. Szeszélyes április mondhatnánk, kaptunk hideget-meleget. Ha lehet választani, akkor inkább a meleget.

x x x

Egy hete voltam a XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválon. Vettem néhány jó könyvet, találkoztam Tibor barátommal, egy jót dumáltunk, és már akkor is jó idő volt. Akkor kezdődött.

       Tíz évig B. Péterrel jártam erre az évről évre ismétlődő rendezvényre. Tavaly nem mentem, talán épp Péter közeli halála miatt. 

x x x

A minap elhunyt Palásthy György filmrendező. Az utolsó mohikánok egyike, aki még csinált ifjúsági filmeket. Talán nem akadémikus a kérdés, ki fog ezután ilyen filmeket rendezni nálunk?  

       Generációk nőttek fel a filmjein, köztük én is. Ki ne emlékezne a Locsolókocsira, a Szeleburdi családra vagy az Égig érő fára?

x x x

Martfű ismét hír lett, most a jegyzője jóvoltából a médiában. Büntetőeljárás indult vele szemben. 

       Az ilyen hírre szoktuk mondani, hogy ezt azért kihagytuk volna.

Hol van már?

Havasi gyopár.
Hol van már? Ó, hol van már?
Nyár jön, jön a nyár.

Köszönöm

Kö​szö​nö​m neked.
Mit? A semmit, a mindent.
Kö​szö​nö​m neked.

Arcok - történetek III.

Takaró Károly református püspöktől hallottam a következő történetet: Az anyát, aki sok gyereket nevelt fel, születésnapja alkalmából a családja vendégségbe hívja. A terített asztalon nagy tálakban rántott csirkeszárny illatozott. Az anya csak nézett maga elé, mintha valahol máshol járna.

            - Mama, a kedvenced – mondta az egyik fia -, ez nem hiányozhat az ünnepi asztalról!

            Az anya még mindig azzal a különös tekintettel nézte az asztalon a csirkeszárnyakat.

            - Tudjátok – mondta elrévedten -, én is a combot szeretem.

Arcok - történetek II.

A csenden túl egy amerikai film, egy siketnéma házaspárról és a családjukról szól.

            Egy jelenet a filmből: A házaspár egy bankban van, a lányuk jeltolmácsolásával tárgyalnak az ügyintézővel. Amikor befejezték a megbeszélést, az ügyintéző a lánynak köszöni meg, hogy megjelentek. A lány csodálkozva néz a férfira: „Nem én vagyok az ügyfél!”

 

Arcok - történetek I.

A 2002. évi karácsonyi ünnepeket követően láttam a tévében egy filmetűdöt Érdi Tamás zongoraművészről. Beszélt a zenéhez való viszonyáról, hogy neki a madarak Chopint énekeltek. A riporter megkérdezte tőle, milyen hátrányt jelentett neki eddig, hogy vak? A fiatalember értetlenül „nézett”. „Mi az, hogy hátrányt? Én zongoraművész akartam lenni”, válaszolta.

Széljegy - 44.

2010-ben ismét elkezdett emelkedni az öngyilkosságot elkövetők száma Magyarországon. Az okokat általában csak találgatni lehet. Az viszont egyértelműen kimutatható a statisztikai adatokból, hogy válságban mindig nő az elkövetők száma. Most pedig válság van, ugye?

2012. 04. 21.

Napló

Csütörtökön temették el római katolikus szertartás szerint Túri Józsefné Marika nénit a csépai temetőben. 

       Álljon itt az általam írt emlékezés, ami részben vagy egészben a Humanitás újság legközelebbi számában megjelenik:

Életút

- emlékezés Túri Józsefnére (1932-2012.) -

2012. április 02-án elhunyt Túri Józsefné, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik alapítója, alapításkori elnöke.

            Túri Józsefnét, amióta az Egyesülettel szorosabb kapcsolatom van, és ez közel huszonöt év, úgy ismertem meg, mint Marika néni, s az elmúlt időszakban így is emlegette mindenki.

            Még Csépán élt, amikor 1979-1980-ban elkezdte szervezni többekkel együtt az Egyesület alapítását, amelyre 1981. március 12-én sor is került. Így lett az Egyesület alapításkori elnöke, mint főszervező, egy évre.

            Ez is jellemző volt rá, hogy csak egy évre vállalta az elnökséget. Soha nem akarta magát előtérben tudni, láttatni. Szürke eminenciása volt a mozgássérült emberek mozgalmának és az Egyesületnek.

            A kilencvenes évek elején Nász Margittal együtt elkezdte szervezni Szolnokon a Sziget Rehabilitációs Szövetkezet tevékenységét. Ez konkrétan azt is jelentette, hogy Szolnok körül, elsősorban a várostól délre, olyan bedolgozói hálózatot, rendszert hozott létre, amit azóta – elvileg fejlettebb viszonyok között – sem sikerült senkinek felülmúlnia.

            Egyszemélyes intézmény volt. Bárki bármilyen problémával fordulhatott hozzá, kitartó türelemmel telefonált, levelezett, perlekedett és egyezkedett a megoldás érdekében.

            Igaz keresztényként, Kamilliánus-család tagjaként éveken keresztül sütött süteményt, amit kórházban lévő betegeknek küldött.

            A mozgássérült emberek érdekében folyamatosan intézkedet, rá- és lebeszélt. Jómagam is Marika néni és Nász Margit ösztönzésére kerültem szoros kapcsolatba mind az Egyesülettel, mind a mozgássérült emberek mozgalmával. Marika néni mondta, a végzettségemmel és képzettségemmel nem engedhetem meg magamnak, hogy nem veszek részt a sérült emberek érdekeiért folyó harcban.

            Túri Józsefné, Marika néni élete jelzés- és példaértékű. Lássátok, így is lehet! Így is lehet teljes életet élni, kerekes székesen elindulni Csépáról, egy kis tiszazugi faluból és maradandó nyomokat hagyni környezetünkben, a szívekben, a lelkekben.

            Ennek elismeréseként kapta meg a Mozgássérültek Egyesületei Országos Szövetségétől 2011-ben az „Ember az emberért” kitűntetés arany fokozatát.

            Túri Józsefné, Marika néni 2012. április 02-án életének 81. évében „az örök hazába költözött”. Jelzésértékű halálának időpontja is, a Jóisten Húsvét előtt nagyhéten találta magához méltónak és szólította örökszolgálatra.

            Marika néni, örülünk, hogy ismerhettük.

            Nyugodjék békében!

 

Napló

Délelőtt ünnepi istentiszteleten voltunk a barátommal. Egyre inkább értem néhai főnököm mondását, mely szerint ezt a mai világot lassan már csak úgy lehet elviselni, ha az ember olykor bemegy a templomba.

       A templom tele volt. Azt különösen jó volt látni, hogy elsősorban fiatalokkal, gyerekekkel. 

      Az istentiszteletet követően a gyerekek húsvéti tojást kerestek a templomot körülvevő parkban. Egy Martfűn letelepült holland házaspár szponzorálja ezt a programot évek óta. A csokitojások fehér zacskóban vannak, és hogy ne legyen egyszerű a feladat, a zacskók többségében krumpli van.

       Feltöltődve értem haza.

       A húsvét a reményről szól. Ezt is erősíteni kell néha, nekem sikerült ma.

x x x

A héten, április másodikán elhunyt Túri Józsefné, Marika néni, életének nyolcvanegyedik évében. A Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik alapítója volt és alapításkori elnöke.

       Sokat köszönhetek neki, évekig lelki mentorom volt.

       Kerekes székesen példaértékű élet élt. Ő megmutatta, hogy így is lehet.

Széljegy - 43.

Kérdés: "Mit tudhat családja múltjáról elvált és többszörösen újra házasodott gyermekeinek ivadéka? Gyermek legyen a talpán, aki tudja, hogy ki kinek a kicsodája" (Czakó Gábor A jövő horga, Hitel 2012. évi 3. szám).

       A legszűkebb köreinkben is káosz van.

       Ha két ember veszekszik egymással, hovatovább az is meglehet, rokon veszekszik rokonnal. 

2012. 04. 08.

Harangok

Nagypénteki csönd,

némák a harangok,

harangzúgás nélküliek

a tavaszi akkordok,

harag nélküliek,

amit mondok...

Ami fáj, nagyon fáj,

vigasz csak

a tavaszi táj.

A jobban szeretők

mindig a szenvedők.

Ami fáj, nagyon fáj,

továbblépni

mégis muszáj.

Te máshol, én itt vagyok.

Ha visszajönnek,

neked zúgják a harangok,

jobban nem szerethetlek,

mint ahogy szeretlek.

Napló

Szemerédi Endre kapta a matematikai Nobel-díjnak megfelelő Aple-díjat. A külföldi egyetemeken oktató professzor megilletődöttségében először csak annyit tudott mondani, hogy köszöni a feleségének.

       Minden a családból indul. A köszönet tulajdonképpen ennek szólt.

x x x

A hétfői parlamenti ülésen lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök.

       Van, aki örül, van, aki nem.

       A politikai elitnek egyszer és mindenkorra tudomásul kellene venni, hogy nincs két Magyarország, nincs két magyarság, nincs két jó és rossz erkölcs...

       A politikai elitnek egyszer és mindenkorra tudomásul kellene vennie, hogy az egyik oldal hülyeségére nem mentség a másik oldal hülyesége...

       Erről a lemondásról nekem, a hír hallatán, ezek a gondolatok jutottak eszembe.

x x x

Száz éve született Örkény István író. Egyike azoknak, akinek a művei, különösen a drámái, egyre inkább aktuálisak.

       A Tóték, mintha a máról, idegbajos világunkról szólna.

Szociális körforgás

 

A sokat hangoztatott államháztartási reform az egészségügyi és a szociális területet is érinti majd. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ezekkel kapcsolatos hatáskörök, feladatkörök hogyan oszlanak meg az állam, a (társadalom-) biztosítás és az önkormányzatok között, illetőleg ehhez mennyi pénz – anyagi lehetőség – társul. A fölsorolásban kétségkívül a legerősebb az állam. Ezért is könnyen szabadul a kötelezettségeitől úgy, hogy a másik kettőnek egyre nehezebb lesz.

A helyi önkormányzatok feladatai ebben a körben oly módon nőttek az elmúlt években, hogy egyrészt ezek tovább már nem háríthatók, másrészt az anyagi források nem feladatarányosan alakultak. Az önkormányzatok többsége örül, ha a jogszabályokban kötelezően előírt feladatait teljesíteni tudja, nemhogy azokon túlmenően bármit is vállaljon.

Mellesleg szociális területeken nő a szerepük a különböző társadalmi szervezeteknek, alapítványoknak, a közhasznú, illetve az egyéb társaságoknak. A vállalkozások ezeken a területeken nem nyereségorientáltak, ezek nonprofit vállalkozások.

* * *

Amit látnunk, érzékelnünk kell a vázolt folyamatban, az az, hogy az állam egy kötelező minimumon túlmenően nem akar több kötelezettséget vállalni. Ez a helyi önkormányzatokra annyiban igaz, hogy még a tehetősebbek se nagyon vállalnak többet, mint amennyit kötelezően el kell látniuk.

* * *

A Szonda Ipsos - még a kilencvenes években - végzett egy közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy az emberek mitől félnek leginkább. A megkérdezettek a rangsor élére a háborútól, második helyre a bűnözéstől való félelmüket állították.

„… Az átlagember számára is mindinkább tudatosuló társadalmi feszültségekre, a létbizonytalanság felerősödésére utal az, hogy a lakosság összességében, a jövőben ijesztőnek ítélt gondok közül az elszegényedés lehetőségét sorolta a harmadik helyre. A megkérdezettek 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ettől tart a legjobban. A probléma súlyosságának megítélése igen eltérő az egyes korosztályok esetében. Amíg a fiataloknak csupán kilenc százalékát aggasztja elsősorban a szegénysorba jutás veszélye, addig az erősödő (50-60 éves) rétegek körben a hasonló félelmekkel küzdők aránya 19 százalékot tesz ki…” (A jövő évezred gondjai, Népszabadság 1996. évi 93. szám, Hétvége melléklet).

Fontos megemlíteni, mivel az előzőekhez szorosan kapcsolódik, hogy negyedik helyen a munkanélküliségtől való félelem áll.

Németországban egy nemrégiben készült ugyanilyen felmérés szerint a német polgárok jóval kevésbé tartanak az elszegényedéstől hozzánk képest, az általuk felállított rangsorban ez az utolsó előtti helyet foglalja el.

 

* * *

A szociálpolitikai eszközökkel, illetőleg a különböző szociális ellátásokkal az elszegényedés ma legfeljebb csak mérsékelhető, a rászorultság legfeljebb csak enyhíthető. Ma semmi olyan nem történik társadalmunkban, ami miatt az elesett embereknek, a tartós munkanélkülieknek a közeljövőben jobb lehetne.

Az elszegényedésnek veszélyei is vannak. Hogy mi van és mi várható? Erre csak egy példa: „… a szegénység egyáltalán nem ok a bűnözésre; az igazi szegény ember büszkén viseli helyzetét és nagyra tartja magát a becsülete miatt. Ám aki megfosztatik azoktól a javaktól, amelyeket nem oly régen még birtokolhatott, vagy egyszerűen nem jut hozzájuk (és már nem is kizárólag a nagyvárosokban), pedig joggal igényelhetné, ez komoly veszélyhelyzet. Világszerte – így nálunk is – gettók, társadalmi zárványok alakulnak ki a lemaradókból, a kirekesztettekből. Nekik semmi vesztenivalójuk nincs. Egyszerű választás elé kerülnek: önmaguk lehetőségeihez képest luxus színvonalon élnek némi kockázattal és kevés fáradtsággal – vagy börtönbe jutnak, elpusztulnak. Bármire hajlandók és képesek, nem érzelgősek. Ha valaki eljut egy magyar börtönbe látogatóként (nem oly nehéz, hisz a börtönök a saját érdekükben is egyre jobban kinyílnak a civil társadalom szeme elé), ámulva lesz kénytelen a bűnözőről benne élő képet kicserélni. Húsz – harminc év közötti fiatalembereket fog látni, kipihenten, szinte kínosan tisztán és ápoltan, nagyon erősre kisportolva. Mi lesz velük, hova készülnek? Eszünkbe kell jutnia az észak – dél, a gazdagok – szegények ellentétnek s a kegyetlen következtetésnek: ha nem kapják meg, ami jár nekik, el fogják venni a szerencsés másik oldaltól…” (B. Németh Zsolt: „Köpködés tilos!”, Liget 1996. évi márciusi szám).

Virágvasárnap

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            Sokunk előtt ismert lehet a történet: Gróf Széchenyi István a tizenkilencedik század első harmadában egyszer csak fölállt és egy évi javadalmát fölajánlotta a magyar nemzetnek. Tudta, hogy a fejlődéshez, a reformokhoz nagyon sok pénz kell. Jelképesen ezzel a példázatszerű cselekedettel vette kezdetét a reformkor.

            Széchenyi nem mások zsebében kívánt kotorászni, nem a jobbágyság megsarcolására tett javaslatot…. A közös asztalra tett az övéből.

            Ja, azok ilyen idők voltak!

            Mindennek ideje vagyon. Ma minek van ideje?

            Széchenyi óta sokat változott a világ, de a reformokhoz még ma is nagyon sok pénz kell.  Ezért nem hiszek a ma lépten-nyomon meghirdetett reformokban, abban, ha egy reformot megszorításokkal, pénzelvonásokkal kezdenek, és nem mondják meg, hogy az így felszabadult anyagiakat ezen és ezen a területeken fordítják fejlesztésekre. Ez az, ami, de nem reform.

            Ne vegyük el a szavak értelmét! Adjuk vissza azt! Ez pénzbe sem kerül.

x x x

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            „A magyarok a legpesszimistábbak az Európai Unió 27 tagállamában 2008. nyár elején végzett felmérés szerint..”

            „Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyermeket.

A 18 éven aluliak száma 2 millió 150 ezer.

100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut.

3 gyermek közül legalább 1 olyan anyától születik, akinek nincsen férje.

850 ezer gyermek – üt gyermek közül kettő – szegénységben él.”

            „Válás

2001.: 1000 házasságkötésre 559 válás,

2007.: 1000 házasságkötésre 610 válás.”     

„ Nyugdíjban

Közel 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. Közülük 2 millió töltötte be a nyugdíjkorhatárt.

A létminimum összege 2007-ben 60 ezer forint volt.

A nyugdíj minimális összege 29 ezer forint.

A nyugdíj átlagos összege 74 ezer forint.

A 3 millió nyugdíjas közül 100 ezer nyugdíjas kap havonta 150 ezer forintnál magasabb nyugdíjat”

„Orvos

2001: Magyarországon 38 000 orvos dolgozott.

2007: Magyarországon 33 000 orvos dolgozott.”

„Adó

Magyarországon 100 forint jövedelemből 70 forintot elvesz az állam adóba.

Ausztriában 100 euró jövedelemből 43 euró az adó.”

            A fenti idézetek - adatok - Csendes Csaba „Hozz rá víg esztendőt…” – Magyarország állapota 2008. nyarán című írásából valók, az írás a Hitel című folyóirat 2008. októberi számában jelentek meg.

             Ezeknek az adatoknak is a figyelembevételével - holott tudjuk, ma sok tekintetben rosszabb a helyzet, mint 2009-ben - kellene terveznünk a jövőt 2012. tavaszán Magyarországon.

Támadás

Virágvasárnap,

a barkavirágzáskor

a tavasz támad.

Ágnes Vanilla: Most jó

Üzenet - 12.

Azt tartja a mondás, hogy a siker mögött keresd a nőt! A kudarc mögött pedig keress kettőt!

                                                                     

                                                

Vágyod....

                                                                       

                                                           Velem visszhangzod:

                                                           szeretlek.

                                                           Vágyod a rendet,

                                                           vágyod a csendet,

                                                           vágyod a szerelmet,

                                                           a benned mélyülő

                                                           rendet,

                                                           a visszhangzott csendet,

                                                           vágyod a szerelemet,

                                                           a szeretetben fogant

                                                           figyelmet,

                                                           a figyelemben

                                                           a kegyelmet,

                                                           vágyod a benned

                                                           mélyülő csendet,

                                                           vágyod a közöttünk

                                                           feszülő rendet,

                                                           s velem visszhangzod:

                                                           szeretlek.

Martfűi levelek - Útkeresés

Kedves Barátom,

ahogy telik-múlik az idő felettem, egyre inkább arra kell rájönnöm, hogy legféltettebb kincseim közé tartoznak a találkozások, az ismeretségek. Megnő a személyesség szerepe az életemben.

         Két évvel ezelőtt találkoztam Gábor Bálint római katolikus pappal Szolnokon a Caffé Freiben. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium alapításának évfordulója alkalmából az iskola kiadott egy antológiát az egykori és jelenlegi diákok írásaiból. A kötet bemutatójára érkeztünk mindketten, ő Londonból, én Martfűről. Szinte együtt, elsőként érkeztünk, mint utóbb kiderült, ő a legmesszebbről, én kíváncsiságból.

            Alig váltottunk néhány szót, de azok maradandóak számomra. Így tudtam meg azt is, hogy 2007. óta írja a Londoni naplót netes oldalán. Barátom, ez ma már több ezer oldal. És bizony ezek fajsúlyos oldalak. Rendszeres olvasójuk vagyok.

            2012. január 29-i homéliájának - így nevezi bejegyzéseit – a címe …és sebezhetőség. Julia Kristeva „Szabadság, egyenlőség, testvériség…és sebezhetőség” (Hatred and Forgiveness, Columbia University Press 2010) című esszéjéhez ír megjegyzéseket. Kristeva a Francia Fogyatékkal Élők Tanácsa jelentéséhez szól hozzá észrevételeivel.

            Gábor Bálint Kristeva kapcsán ír a két „kegyelem nélküli” világról: „Az egyik a fogyaték világa, a maga szenvedéseivel és védekező, ám egyben kétségbeejtő elszigetelésével. A másik „fogyatékos világ” a teljesítmény, a siker, a verseny, az élvezet és a látványosság világa, ami nem akar tudni magán kívül semmiről”.

            A folytatás a felelősségről szól, Kristevára utalva mondja Gábor Bálint: „Ok lehet (…) a katolicizmus, mely noha kétségtelenül együtt érző, de miközben „lehajol”, infantilizálja a fogyatékkal élő személyt. (…) A szekularizáció épp így felelős. Az a felvilágosult racionalizmus, mely miközben kiszolgálta a mindenkori gazdasági növekedést – épp a közösségi kapcsolatot, mint önértéket, hanyagolta el teljesen. Elárulta”.

             És a kiút? „Szükség van az emberi nézőpontra, szükség van tagadni a hiper-produktivitást, a mindent kitöltő konzumcsillogást, és az esztelen vallásháborúkat (politikai változatban is). Hiányainkról beszélve változhat újra gondolkodóvá a világ.”

            Aztán itt van - újra és ismét – az írástudók felelőssége, akik nem segítik az értelmezést és a megértést, akik inkább mélyítik az árkokat, mintsem hidakat építenének. „… a „világosság fiai” mindig csak a mi ízlésünk szerinti oldalon vannak.”

           Gábor Bálint szövegének mélységei vannak és többféle értelmezésre is okot adhatnak. Nézzük például ezt: „Egy országot közéleti- és civil kultúráját mélyen minősíti az internetes kommentek kultúrája. A verbális agresszió, amivel a hírportálokon találkozunk, kérdés és ítélet. Vajon mennyire képes a magyar társadalom partnerként, azaz aktívan, a másik felet bevonva, együtt élni fogyatékosaival. (…) Mi volt előbb, médiánk és kommentjeink kulturális szintje, társadalmi tudatunk, vagy az a bizonyos tojás. A kommentek mindig csak a piramis alja. A magasabb szintekről árulkodnak. A maguk primitív kirekesztő reakcióiban leleplezik, hogy „ott felül” igazán senkinek nem érdeke, hogy demokratikus közszellemet hozzanak létre.”

            Mi a megoldás, kérdezhetjük ezek után? „Bármilyen nehéz is elfogadnunk, a kilábalás egyetlen útja közös fogyatékainkról őszintén párbeszédet folytatni. Addig maradnak a kettős mércék. (…) A fogyatékkal élő embertársról nem lesz „társadalmi konszenzus”. Mert társadalmi konszenzus sincs – csak magasabb szintre emelt „kommentkultúra”. S szomorú, hogy demokráciánk holdudvara a névtelen, kommentkultúra infernója. Annyi névtelen kommentező egész Európában nincs, mint nálunk. A néven nevezetlenség kényelmes világa ez”.

           Úgy tűnik, Londonból jobban rálátni magyarországi viszonyainkra, mint itthon. Vagy egyszerűen csak Gábor Bálintnak, ennek a harmincegynehány éves fiatalembernek a tisztánlátásáról van szó. A fenti sorokkal is ajánlom figyelmedbe Londoni naplóját.

                 Baráti üdvözlettel:

                 Adalbert

Ágnes Vanilla: Eltűnök hirtelen

Széljegy - 42.

Láttam egy koncertfilmet az Eric Clapton gitáros által szervezett 2011-es blues-fesztiválról. Olyan gitárosok léptek föl Clapton mellett többek között, mint Santana, B. B. King... A ma élők legjobbjai és együtt.
       Ebben a koncertben épp ez volt a legfantasztikusabb, hogy ilyen nagyságok együtt játszanak, egymást kísérik. Clapton, mint szervező házigazda, gyakorlatilag a fél csapatot végigkísérte.
       A fiatalabb generáció arról áradoztak, hogy nekik tanulás volt a fesztivál. Ki tudja, lesz-e még alkalom, és ha lesz, hányszor, hogy játszhassanak a nagyokkal.
       El se tudok képzelni ilyet nálunk, hazai szereplőkkel. Holott nem volna rossz.   

Széljegy - 41.

Március hetedikén reggel állítólag összeomlott a facebook, nem lehetett belépni a rendszerbe. Ment a találgatás, hogy egyszerű technikai problémáról volt szó, vagy szándékosságról.

       Az egészben az a legérdekesebb, hogy voltak, akiknek mindjárt hiányzott. Lehet, hogy ők szenvedélybetegek?

Napló

Március idusára szép idő lett.

     Barátommal ünnepi istentisztelettel kezdtük a délelőttöt. Aztán részt vettünk a városi ünnepségen. Talán épp a jó időnek köszönhetően, ennyien még soha nem voltak  Martfűn.

x x x

Most délután meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök úr ünnepi beszédét, hallottam egy beszédet a Milla tüntetéséről is. Az összbenyomásom ennyi: szó, szó...

       Sem a résztvevők száma, sem a beszédek semmit nem döntenek el. 

     Amíg a mindennapok úgy csordogálnak, mint az elmúlt években, nem is nagyon fog változni semmi. A politikusok a helyüket keresik, pozícióikat erősítik, mi meg kapkodjuk a fejünket és egyre többen azt érezzük, süllyedünk.

     Az egy sajátos magyar groteszk, hogy százhatvannégy év után is a 12 pont többsége ma is aktuális. Negyvennyolc szellemiségével ma is lehet politizálni.

Napló

Ma adták át a Kossuth-díjakat. A névsort látva nincs kifogásom, akik díjat kaptak, megérdemlik. Nyilván lehetne ötször ennyi személyt is mondani, akik akár ugyanígy megérdemelnék. Ez is egy olyan terület, ahol mindenki kedvére tenni nem lehet. 

       Úgyhogy lehet fanyalogni is akár!

      Csoóri Sándor, Demjén, Ákos, Miklósa Erika, Sebő Ferenc, Pásztor Erzsi, Piros Ildikó, Reviczky Gábor, Balázs Péter, Kelemen Barnabás... megkérdőjelezhetetlen.  

x x x 

Egyre inkább úgy tűnik, végérvényesen itt a tavasz. Még az időjárás is kedvez a húgomék hétvégi költözködéséhez. 

x x x 

Egy KDNP-s képviselő előterjesztéssel élt a MÁV-os utazási kedvezmények szűkítésére. Gyakorlatilag csak a dolgozók kapnának kedvezményt, senki más. 

       A metszőollót mindenütt lehet használni. Egyre kevesebb a szűzterület. 

széljegy - 40.

Férfi: Milyen csinos! Ha ilyen szép nőt látok, kezdem hinni, hogy szép az élet.
        Nő: Ha ilyen szépeket hallok, én is.

Széljegy - 39.

Széchenyi István mondta:  "Nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen ". Széchenyi után mondom, nehéz mozgássérültnek lenni és nehéz mozgássérültként élni, de nem lehetetlen. Habár mai világunk mindent megtesz, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa.

Rekviem

Rekviem érted,

csak azért, mert meglépted.

Érted az ének.

Üzenet - 11.

Néhai főnököm gyakran így figyelmeztetett, lassan jutunk messzire.

Üzenet - 10.

Valaki egyszer azt mondta, az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.

Napló

Végre itt a tavasz! 

       Nem szeretném elkiabálni. Az embernék még a hangulata is jobb.

x x x

Ezerrel csinálom a dolgaimat, mégis folyamatos időzavarban vagyok. Ma is csodálom apámat, hogy tudta beosztani az idejét. Gyakorlatilag mindenre jutott ideje, még arra is, hogy ebéd után egy fél órára ledőljön és szunyókáljon egy kicsit vagy átnézze az újságot. Ehhez képest én egy ma született kezdő vagyok.

x x x

Olvasom Böszörményi Gyula Fiókszavak  - a honi mozgássérültek kalauza - című kötetét. Annak idején mikor megvettem, nem kötött le, száz oldalnál tovább nem jutottam. Most viszont letehetetlen a számomra. 

       Vannak könyvek, amelyekhez fel kell nőni, meg kell érni hozzá. Böszörményié is ilyen. 

       Sok megállapításával lehet vitatkozni, mégis megkerülhetetlen. Abban föltétlenül igaza van, hogy vannak kérdések, amelyekről csak mi, sérült emberek beszélhetünk a legautentikusabban.

Üzenet - 9.

Nem szeretem a női nemet, csak az igeneket (ismeretlen szerzőtől).

Széljegy - 38.

Tíz éves a Terror Háza. Amennyire vitatott volt a létrejötte, ma már annyira elfogadott.

       De ne feledkezzünk meg a mindennapi élet terrorjáról sem! A családban, az iskolában, a munkahelyen, az utcán. Ezek annyival jobbak - vagy rosszabbak - az államilag intézményesült diktatúráknál, hogy lassabban ölnek. 

Önemésztő

Elgurult egy könnycsepp.
Ha fölbírod venni,
legyen tied,
de mire e sorok
végére érsz,
nyomában elveszett.

Füstölgés - 18.

A legegyszerűbb történeteket a legnehezebb megérteni. Keresem is a szavakat, hogy érthető – és ne félreérthető – legyen mindaz, ami történt.

      2012. január elseje óta Magyarországon nincs rokkantnyugdíjas. Innen már csak egy ugrás, hogy rokkant se legyen.

      A változás érthető azoknál a rokkant embereknél, akik már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ők sem kevesen voltak, számuk megközelítette a négyszázezer főt.

      Maradt azonban még így is háromszáznegyvenezer ember, akik maradhattak volna a rokkantnyugdíjasok körében, státuszában. Ha csak ennyi történt volna, a rokkantnyugdíjasok száma akkor is feleződött volna. Valljuk meg, ez sem lett volna kevés!

      Itt álljunk meg egy pillanatra. Az elmúlt egy évben azt nem értettem sosem, miért kell felelőtlenül dobálózni a számokkal? Miért beszéltek a döntéshozók, a médiák többsége hétszáznegyvenezer, majd – kitudja miért? – kilencszáznegyvenezer rokkantnyugdíjasról? Miért, mikor nyilvánvaló volt – a KSH és az ONYF adatai alapján -, hogy így „hamis a baba”?

      Állítólag most nyugodtabb, konszolidáltabb politizálás következik. Ez már önmagában is megnyugtató.

     Nyugodt pipázgatás közben várom, hogy egyszer valaki legalább a számok vonatkozásában kimondja,  az érdekvédelmi szervezeteknek igazuk volt.

Egy pillanat - Csurka Istvánról

Hetvennyolc éves korában elhunyt Csurka István.

   Ki is volt valójában? Író? Politikus? Közéleti író? Pártelnök? Egyik sem vagy mindegyik? Leginkább mindegyik.

    Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, évek, évtizedek múlva mégiscsak az irodalmi tevékenysége lesz az elsődleges. És ez így is lesz rendjén.

    Gondoljunk csak bele, az elmúlt években, évtizedekben hány olyan politikus, közéleti személy volt, akik egy időszakban naponta többször is szerepeltek a médiákban, ma pedig már senki nem beszél róluk. Sőt, a társadalom többsége ma már azt sem tudja, kikről van szó.

     Csurkának van egy darabja, a Ki lesz a bálanya?, amely 1962-ben íródott. Az évszám említése azért érdekes, mert Csurka darabja korábban íródott, mint Edgar Albee Nem félünk a farkastól című drámája.

     Olvastam olyan kritikát, amely Albee világhírű darabjához hasonlítja Csurkáét. Azt is hozzátéve, hogy Csurka darabja talán még jobb is, mint Albee-é.

     Csurka darabját 1962-ben fejezte be, de csak 1969-ben mutatták be, vagyis később, mint ahogy Albee darabja világhírű lett.

     Az már a fikció körébe tartozó kérdés, hogy mi lett volna, ha Csurka darabjának időben megvan a bemutatója, elismertsége? Vajon hogyan alakult volna irodalmi pályája, életútja Csurkának?

Széljegy - 37.

Betörtek egy fiatalemberhez. Több mindent vittek el tőle, köztük egy speciális karprotézist, ami egy táskában volt.
       A rosszban az a jobbik feltételezés, hogy a betörők nem tudták, mit visznek. Mindegy volt nekik, csak vigyenek valamit.
       Ha viszont tudták, hogy mit visznek, akkor arra nincs emberi magyarázat.

Üzenet - 8.

Makláry Zoltán színész mondta állítólag, hogy úgy sajnálja a fiatalokat, mert előttük a jövő.

Egy pillanat - negyvenhétezer forintról

 

Napok óta az egyik legfontosabb közéleti kérdés lett, hogy negyvenhétezer forintból meglehet élni vagy sem. Akik azt állítják, hogy igen, azoknak általában nem gond a megélhetés.

            Igen, lehet mondani, hogy valaki rehabilitálható és rehabilitációs ellátásként kézhez kap negyvenhétezer forintot.

            - Igen ám – ahogy mondja egyik ismerősöm -, de sokan vannak, akiknek havonta több mint húszezer forint gyógyszerköltségük. A rokkantsági nyugdíjat el lehet venni pillanatok alatt, a probléma azonban, ami miatt rendszeresen kell szedni a gyógyszereket, megmarad. És akkor mire is elég a negyvenhétezer forint.

Üzenet - 7.

Szinopei Diogenész Mondta: „Az emberek vetélkednek egymással abban, hogy a másik ellen áskálódjanak és eltiporják, azért viszont, hogy derék ember legyen, nem küzd senki.”

Napló

Rosszkedvünk tele lassan véget ér Pár napja reggelente hallom a madarak csivitelését, a cinkéktől: nyitni kék, nyitni kék... A meterológia hétvégére már plusz tíz fokot is jelez.

x x x

Szombaton temették el Csurka Istvánt, hetvennyolc éves korában hunyt el. Egy biztos, hogy a halálával a magyar  köz- és irodalmi élet mindenképp szegényebb lett.

x x x

Holnap megyek előadást tartani Karcagra Segíthetek? címmel. A hallgatóságom fiatalok lesznek, felsős általános iskolások és középiskolások.

       Rendületlenül reménykedek a fiatalokban. Bennük talán még feltétel nélkül bízhatunk

     Az én generációm már megkötötte és folyamatosan köti kisebb-nagyobb mikró- és makró-kompromisszumait. Sokan elkurvultak közülünk, még többen elkényelmesedtek. Sokunk egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében, de jottányit sem változtatna, nehogy rosszabb legyen. A tűréshatárunk a végtelen. Apám mondogatta olykor, vannak generációk, amelyek hátán fát lehetne vágni. Az az érzésem, hogy a mienk is ilyen. .

Kereszt

                                                    

                                                            Nem ereszted,

                                                            cipeled a keresztet,

                                                            húzod-vonod,

                                                            kereszted a botod.

                                                            Célod valahol,

                                                            valahol ott elől,

                                                            terhed céltáblának

                                                            jelöl.

                                                            Nem ereszted,

                                                            húzod-vonod,

                                                            cipeled kereszted,

                                                            magad előbbre dobod,

                                                            célod felé közelítesz.

                                                            Mondd, ki kérdez?

                                                            Kérdezi bárki is, miért?

                                                            Mosolyogva továbbmész

                                                            kereszteddel a célért.

Üzenet - 6.

J. F. Kennedy mondta 1960. július 15-i – Új Hatás - beszédében Los Angelesben: „Nem azért vagyunk itt, hogy a sötétséget átkozzuk, azért vagyunk itt, hogy gyertyát gyújtsunk. Ahogyan Wintson Churchill mondta…, hogy elfoglalta hivatalát, ha vitát nyitunk a múlt és a jelen között, elveszünk a jövőben. Ma a jövővel kell foglalkoznunk. A világ változik, a régi kornak vége, a régi utaknak azonban korántsem.”

            Kennedynek és Churchillnek is  igaza volt.

Üzenet - 5.

A minap hallottam valakitől: Ne féljünk megtenni, amit úgyis meg kell tennünk!

Széljegy - 36.

Barátom fia meséli, hogy kölföldre készül dolgozni. Próbálok érveket felhozni, hogy miért ne menjen.
       - Most sehol sem fenékig tejfel - mondom.
       - Tudod, miért megyek?... A legutóbbi fönököm azt mondta, nem mindegy az sem, hol csoró az ember.


2012. 02. 13.

Üzenet - 4.

A legnehezebb azoknak az elvárásoknak megfelelnünk, amiket másoktól is elvárunk.

Széljegy - 35.

Élt hatvankét évet, egész pontosan eddig működött. Ez a MALÉV.

   Aztán egyszer csak puk, mi földi halandók legalábbis ezt tapasztaltuk, volt-nincs magyar légitársaság.                  

        Emlékeznek a reklámszövegre? "Szárnyakat adunk vágyainak!"

        A szárnyink már odavannak. És a vágyaink? 

2012. 02. 09.