2015. december 23., szerda
Ha kopogtatsz
Ha kopogtatsz,
beengedlek;
kérdésem volna sok,
de most csak
kettő meg egy:
Hol vannak határai
a szeretetnek?
Hol vannak határai
a szépnek és a jónak?
Hol a szerelemnek?
Ha kopogtatsz,
beengedlek,
s ha beengedtelek,
már nem engedlek.
Jöttél és vendéged
voltam,
megtartottál a földi
jóban;
a kereszten is
társad voltam.
2015. december 19., szombat
2015. december 16., szerda
2015. december 6., vasárnap
Üzenet - 123.
"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondanivalójuk" (Nicholas Sparks).
2015. december 2., szerda
Napló
Az elmúlt hétvégén Győrben az adventi vásáron jótékonysági célból házi készítésű süteményeket áruló családokat, aktivistákat büntettek meg. Állítólag évek óta árulnak így karácsony előtt. Még sohasem bűntették meg őket, de most igen.
Nem tudom, miért kell elvenni a kedvüket azoknak, akik még egyáltalán segíteni akarnak?
Vagy már nincs rászoruló, és azért a tíltás?
x x x
Woody Allen filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zenész nyolvan éves. Borányoktól sem mentes élettébe belefért számtalan film, Oscar-díj, számtalan szerelem, házasság és nem utolsó sorban a jazz.
x x x
A KSH adatI szerint Magyarországon a születésszám átmeneti emelkedés után ismét csökkenő tendenciájú. Vagyis fogyunk rendületlenül.
x x x
A magyar női kézilabda-válogatott készül a világbajnokságra. A vezetők elmondták az egyik sajtótájékoztatón, ha a csapat az első hét hely valamelyikén végez, amivel már kijuthatnának az olimpiára is, összesen negyvenmillió forintot osztanak szét a játékosok között.
A magyar labdarugó-válogatott tagjai közül csak egy játos nyolcvanmillió forintot kapott a legutóbbi mérkőzésen, amelyen a csapat kijutott az EB-re, nyújtott teljesítményéért.
Kár, hogy nincs kerekesszékes foci! De az is lehet, hiába volna, mi akkor sem lennénk így jutalmazva.
2015. december 1., kedd
Jó volna
Esik az eső
odakint;
jó volna,
ami nincs,
valami más,
valami új,
esőre falevél,
falevélre eső hull.
Jó volna
szemedben látszani,
szeretni
és nem bántani.
Jó volna,
hogy végre legyen:
őrjítsen meg
a szerelem.
2015. november 29., vasárnap
2015. november 24., kedd
Napló
Ma kedd van, a múlt héten szerdán még a szabadban ebédeltem a szolnoki Kossuth téren. Pulóverben voltam, de voltak bátrabbak is, akiken csak ing volt.
Kegyes időjárás. És a hétvégén már advent első vasárnapja lesz.
x x x
A párizsi merényletek után - százharminc halott, többszáz sebesült - mi jöhet még?
Eddigi ismereteink szerint olyanok követtték el a merényleteket, akik évek, évtizedek óta itt élnek a nyugati társadalmakban. Olyanok, akikről még a szomszédjuk is csupa jó dolgot mondott. Valami mégsincs rendjén.
A bizalom most már teljesen oda? Mindig mindenre fel kell készülni?
Az ember botlásaival együtt is az, aki. De ezek már nem botlások voltak.
x x x
Hallgatom egyik politikusunkat. Egyszerű, közérthető igazságokat mond. Úgy mondja, mint a vízfolyás. Olyanokat, mint például, aki megszületik, egyszer meg fog halni.
Az embereket nem is érdekli ennnél több. De eligazítanak bennünket ezek az egyszerű igazságok bármiben is összetett világunkban? Vagy csak arra jók, hogy megtévesszenek bennünket, elfedjék előlünk a valódi összefüggéseket?
x x x
Hallgatom a négygyerekes anyát, a gyerekvállalás szépségéről beszél.
A nő vak.
Példa és példázat.
2015. november 20., péntek
Üzenet - 122.
Egy négygyermekes vak anyától hallottam: Egy anya előbb-utóbb elengedi a gyermeke kezét, de a szívét soha.
2015. november 15., vasárnap
Miattad
Kívül a körön
mi az öröm;
kívül a körön
hol az öröm?
Kerekesszékem kereke
perdül a kövön;
miattad, érted
magamat töröm.
Belül a körön
mi az öröm;
belül a körön
hol az öröm?
Magamat hajtom,
hajt a lendület;
forog a a világ,
érted a hevület.
mi az öröm;
kívül a körön
hol az öröm?
Kerekesszékem kereke
perdül a kövön;
miattad, érted
magamat töröm.
Belül a körön
mi az öröm;
belül a körön
hol az öröm?
Magamat hajtom,
hajt a lendület;
forog a a világ,
érted a hevület.
2015. november 13., péntek
Napló
Mit jelent ma Magyarországon a
szolidaritás?
Talán
elmondhatom magamról, hogy a közélet iránt érdeklődő ember vagyok, de erre a
kérdésre nem tudok válaszolni.
Művészek
szerveztek egy segélykoncertet az éhező gyerekekért nemzeti minimumként.
Alig-alig volt érdeklődés.
Az
országgyűlési képviselők nem arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenni a
gyerekszegénység ellen, hanem arról, hogy van-e miről beszélni. Az egyik tábor
szerint nincs miről beszélni, a másik szerint volna miről.
Az
egésznek semmi társadalmi hatása. A kérdés nem lesz közügy.
A
kérdés egyelőre kérdés, a probléma meg köztünk van.
x x x
Amikor éhező gyerekekről
beszélünk, hány embernek jut eszébe vajon, hogy ott a szülők is éheznek?
x x x
Ehhez képest még kevésbé érdekel
bárkit is, ha egy rokkantsági ellátott felülvizsgálatát követően rokkantsági
ellátásának felét, negyvenezer forintot kap ötvenhét évesen. Ebből kellene
megélnie úgy, hogy harminchatezer forint a rezsiköltsége.
Valahol
a túlélés művészetét is tanítani kellene.
2015. november 6., péntek
2015. november 4., szerda
Keresni
Keresni valami szépet,
valami jót;
feledni a napit,
keresni valamit,
azt az egyetlen szót,
ami nem hazugság.
Keresni valami szépet,
valami jót,
bármilyen a világ;
keresni a nőt,
ki megszabja a jövőt,
keresni egyfolytában,
a tegnapban, a mában,
leállni egy ájulásban.
2015. november 3., kedd
Nem világszám, csak világnap
Október 23-a előtt, alatt és után a legérdekesebb írások - számomra - a járványos gyermekbénuláshoz kapcsolódtak. A téma jelntőségét nem az emelte meg, mert felismerte a média, a társadalom a fontosságát. Arról van pusztán szó, hogy politika most leült, éppen nem szolgáltatott témát.
Magyarországon az ötvenes évekk végére, a hatvanas évek elejére sikerült megfékezni a járványt.
Már a legfiatalabb heine-medinesek is hatvan évesek. Alig telik el úgy néhány hónap, hogy ne lehetne hallanni, hogy valaki ismét elment közülünk.
Maradék erőnkkel próbálunk megkapaszkodni, , maradék jogainkért harcolunk.. Ma a legkevésbé van biztosíték bármire is, nekünk meg már végképp.
Ott vagyunk, képviseltetjük magunkat minden fontosabb érdekvédelmi helyen, mégsem tudjuk érvényesíteni jogainkat.
A MEOSZ elnökségében is ott vagyunk, mindig is ott voltunk. És mégis, folyamatosan hiányérzetünk van.
A mozgássérüllt emberek érdekvédelme sokat köszönhet a heine-medineseknek. Aztán ami ezeknek az embereknek a hathatós közreműködésével létrejött, most meg kell élnünk ezek lassú leépülését. Ezt legalább olyan nehéz megélni, mint magát az öregedést.
Nekünk mindig harcolnunk kellett valamiért, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Most is kellene - még. Most is kellene, de már fogy az erő.
Mindez arról jutott eszembe, hogy október 24-én volt a Polió - a járványos gyermekbénulás vírusának - világnapja.
2015. október 28., szerda
Martfűi levelek
Kedves Barátom,
még egy gondolat Esterházy Péternek az általa a betegségére vonatkozó bejelentéséről. A bejelentést követően sokan megkereshették újságírók, tévések az írót, hogy kérdezzék, hogy nyilatkozzon a betegségével kapcsolatosan. Esterházy mindenkit elhárít azzal, hogy nem beszél, nem nyilatkozik. De megigérte, hogy majd ír róla - ha eljön az ideje, ha úgy érzi, hogy kell.
Nekem tetszik Esterházy hozzáállása. Nem hagyja, hogy a betegsége bulvártéma legyen.
Barátom, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének Kenderesi Csoportja 2015. október 17-én fogyatékossággal élő emberek kultárális fesztiválját rendezte meg. Az egész rendezvény nagyszerű volt, katartikus, külön-külön szólhatnék mindegyik szereplőről, csoportról.
A bánhalmai értelmi fogyatékosok otthonának Csutka Jutka és csodacsapatának mozgásszínházi Szerelem című produkcióját szeretném kiemelni. A mozgás és a zene drámai egységben volt, a hatás fantasztikus.A csoport a darabot Itzhak Perlman által játszott zenére adta elő.
Még akkor este megkerestem a zenét a YouTube-n. Így tudtam meg, amit addig nem, hogy Perlman mozgássérült.
Azokon a felvételeken, amiket megnéztem, mindegyiken látszik,, ahogy kétmankósan a pódiumra biceg a világ egyik legnagyobb hegedűse. Mintha ezzel is tudatosítani akarná hallgatóságában, hogy egy mozgássérült is lehet a világ legjobbjai között. Nem magáért, hanem a többi sérültért tette, teszi mindezt.
Hogy miért hoztam szóba ezt most? Igenis fontos, hogy hogyan viszonyulunk sajátosságainkhoz, betegségünkhöz, testi fogyatékosságunkhoz... Fontos ez önértékelésünk, méltóságunk szempontjából. És fontos ez egy-egy közösség, végsősoron a társadalom szempontjából.
A minap hallottam egyik ismerősömtől: Amíg az ember húszéves, azt hiszi, hogy mindenki hülye. Harminc és ötven között belátja, hogy nem mindenki az. Ötven fölött pedig abban bízik az ember, hogy vannak nála is hülyébbek.
Egy-egy Esterházy után, egy-egy kenderesi rendezvény után, csendesen, szerényen bízok, hogy van remény.
Ezzel búcsúzok most, üdvözöl barátod.
2015. október 27., kedd
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
- anzix 3. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -
"Irigyelltem a gyertyát, mert én akartam meggyulladni."
"... Az évnek ezen a napján
egy másik boldogság emlékétől szenvedek."
"...te nagyon szereted magadban azt,
amiért én el foglak hagyni."
"Nem múlik el a csuklás, ha hátra felé iszol."
"... próbálom elsiratni,
de még nem fáj eléggé
(Nyílt láng használata)
x x x
"Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled."
(Lobogás)
x x x
"Mert ha annyira ragyog minden, ahogy süt,
akkor nem is számít annyira semmi."
(Nem mondunk ki semmit)
x x x
"Olyan fiatal vagyok még,
hogy hagyhattál volna egyszerűen jelentés nélküli
nagy mondatokat mondani."
(Kamaszvers)
x x x
"Megoldás úgysincs,
hát szelíden szeretetttel rád szabadítom a világot."
(Szelíden, szeretettel)
x x x
"... egy rossz emlékem jó emlékre váltott."
(Nagymosás)
x x x
"... dönthetnék én is másképp,
dönthetnének másképp rólam is."
(Fekete)
x x x
"... otthon hagyta
az istent.
(Responsabilité)
x x x
"Ha trágyaszag van, mindegy,
hogy egyébként levendulaföldön fekszem."
(Mindegy)
x x x
"Én meg akartam valamit, ami végül elüldöz innen."
"Szájkosárból kettő kéne,
végcélból csak egy."
"... nekem sincs már időm
ennél szebben megöregedni.+
(A híres kétfejű)
x x x
"Amit kimondtam, kint fekszik előtted."
(A gyilkosnak)
x x x
"A remény vak, ezért én vagyok a szeme,..."
(Mindennek a tetején)
2015. október 24., szombat
Ida
- filmajánló -
Miért van az, hogy egy
fekete-fehér film ma a legnézettebb film Lengyelországban és ez a lengyel film
a legnézettebb nemzetközi szinten is? Miért van az, hogy lényegében egy
kamaradarab éri el mindezt? Miért van az, hogy filmes eszközökben puritán film
fogja meg a nézőt?
Az
Ida című film titkai az ezekre a kérdésekre adott válaszokban vannak.
Anna
kolostorban nevelkedett. A szerzetesi fogadalomtétele előtt megkeresi az általa
nem ismert nagynénjét, Wandát, aki szórakozásban folytja életuntságát, aki
alkoholista és szexmániás. A két nő lassú egymáshoz közeledése a film leginkább
kidolgozott része.
Együtt
mennek felkutatni, hogy mi történt a családjukkal, Anna szüleivel, Wanda
kisfiával.
A
történetük a második világháborúba nyúlik vissza. Anna Wandától tudja meg, hogy
ő zsidó és nem Anna, hanem Ida. A családjuk halálát nem a németek okozták,
hanem a szomszédjaik, akiknek kellett aa földjük. Ida azért maradt életben,
mert nem nézett ki zsidónak.
A
háború után Wanda kolostorba adta Idát, ő pedig ügyész lett, védte a kommunista
rendszert. Megcsömörlött az életétől, a rendszertől. Próbálja lebeszélni Idát a
fogadalomtételről, ne mondjon úgy le az életről, hogy nem is ismeri mi az élet.
Wanda
úgy tud menekülni önpusztító életétől, hogy kisétál az ablakon, öngyilkos lesz.
Ida
belekóstol a Wanda által kínált életbe. Iszik, kipróbálja a szexet, a szerelmet
a szaxofonos fiúval. Aztán mégiscsak visszamegy a kolostorba.
Az
Angliában élő Pawel Pawlikowski rendező filmje, amely a legjobb idegen nyelvű
film kategóriájában Oscar-díjat nyert, puritánságával, fekete-fehér színeivel,
árnyaival revelációként hat.
Nehéz
a film után megszólalni. A hit ereje megtart, ez a különbség Ida és Wanda
között. Wanda már nem bírt hinni.
2015. október 21., szerda
Ölelés
Egy világot ölelek,
ha téged ölellek;
bármerre megyek,
körülveszel;
a ma megtart,
a holnapnak
visz el.
2015. október 18., vasárnap
Napló
Néhány hónappal ezelőtt annak
örültek a megváltozott munkaképességű emberek, hogy akik öt éven belül vannak
az öregségi nyugdíjkorhatárhoz, azokat már nem hívják felülvizsgálatra.
Korai
volt az öröm. A szakhatóság azt „találta” ki, hogy ezt a határidőt úgy hárítja
el, hogy még a határidő bekövetkezte előtt, dömpingszerűen hívják
felülvizsgálatra az érintetteket.
Az
már csak hab a tortán, hogy sok esetben nem lakóhely szerinti megyeszékhelyre
hívják az embereket, hanem egy másikra.
A
felülvizsgálatok lényegét korábbi tapasztalatból tudhatjuk. Egyrészt
visszaminősítik úgy az adott személyt, hogy vagy nem kap ezt követően ellátást,
vagy csak csökkentett mértékben, másrészt elég ha csak egy-két százalékot
változik az egészségkárosodás mértéke, ilyenkor újra kell számolni az ellátás
mértékét, ami tulajdonképpen szintén az ellátás csökkenésével jár.
Nehéz
kommentálni mindezt, nem is kívánom.
A
minap beszélgettem egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cég
vezetőjével. Panaszkodott, hogy elfogynak a megváltozott munkaképességű dolgozói.
x x x
Elhunyt Göncz Árpád volt
köztársasági elnök, író, műfordító. Két cikluson keresztül elnökösködött.
Népszerű
ember volt, általában szerették az emberek. A jobboldalon felróják neki a
taxisblokád idején gyakorolt szerepvállalását, másrészt azt, hogy Antall József
miniszterelnöksége idején nem írta alá az ügynöktörvényt, amit az elmúlt
huszonöt év alatt nem sikerült elfogadtatni és hatályba léptetni (de ez nem
Göncz Árpád hibája).
2015. október 17., szombat
2015. október 14., szerda
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
- anzix 2. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -
"...Túl közel vagy, de ne aggódj,
van még köztünk pár halál..."
(Huszonnyolc)
x x x
"... Ne merőlegesek legyünk,
amik valahogy mindig elkerülik
egymást a végtelenben..."
(Csak ne merőlegesek)
x x x
"... Néztük, ahogy elszáll a vég..."
"... Csak azt gykorlom, hogy kell elrontani mindent..."
"... Szóval azért teszek meg mindent,
hogy kiszedjek belőled pár olyn mondatot,
amiért nekem érdemes élni..."
(Egy alternatív vég)
x x x
"Egy ideje magamban
a hibáidat sorolva alszom el.
És a sajátjaim miatt nem tudok aludni.
Félre lettünk mi gombolva,..."
(Törlőrongy)
x x x
"... És ki tudja, hogy az elméleteid merre dőlnek,
de attól félek, bárhol vagyok, mindenképp rám..."
(Fejre állított vulkán)
Napló
Szeretek időzni a könyvesboltokban. Ha már az ember egyre kevesebb könyvet vásárolhat - sajnos -, legalább azt tudja, hogy miről marad le. Legutóbb a Susan Spencer-Wendel - Bret Witter Mielőtt végleg elmegyek című kötetét (Libri Kiadó, 2015) lapozgattam sokáig. A regény alcíme Egy boldog év. Itt találtam meg John Dryden Az boldog ember című versét is:
"Az boldog ember, és boldog csak az,
Kinek a ma, a most igaz,
Ki ép lélekkel látja át,
Holnap, rombolj csak, én már megéltem a mát.
Vihar tombol, ragyog a fény,
Vaksors: ha örömöm betelt, az már az enyém.
A múlt fölött a Menny maga sem úr,
Ami megvolt, marad már változatlanul."
Kinek a ma, a most igaz,
Ki ép lélekkel látja át,
Holnap, rombolj csak, én már megéltem a mát.
Vihar tombol, ragyog a fény,
Vaksors: ha örömöm betelt, az már az enyém.
A múlt fölött a Menny maga sem úr,
Ami megvolt, marad már változatlanul."
Ettől csak még izgalmasabb, érdekesebb lett számomra a könyv, ami egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony életének utolsó évéről szól. Ezt már csak fokozta egy másik idézet dr.Seusstól, ami akár a könyv mottója is lehetne: "Ne sirj, hogy vége. Mosolyogj, hogy megtörtént".
Aztán így jutok el szép lassan oda, hogy a beleolvasásból egyszer-egyszer vásárlás is lesz.
x x x
A múlt héten bombamerénylet volt Ankarában. Több mint százötvenen haltak meg és rengetegeen megserültek. Kimondva-kimondatlanul a legtöbben a merénylet mögött az Iszlám Államot sejtjük.
Egyre fölfoghatatlanabb a világ körülöttünk.
2015. október 12., hétfő
Neked mit jelent a szeretet?
Vass Sándor az I. Magyar Speciális Független Filmszemlén megosztott első díjat nyert a Neked mit jelent a szeretet? című riportfilmmel.
Ezúton is gratulálok Sancinak. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy nyolc évig közvetlenül is figyelemmel követhettem az életét.
Sanci mozgásfogyatékos, akinek a beszéd is nehézséget jelent.
Ez a film azonban önmagáért beszél.
A szociális területen végzett munkám hasznosulását illetően sokszor vannak kétségeim. Vass Sándor (Sanci) példája is bizonyítja, hogy érdemes.
2015. október 11., vasárnap
Cipeled a reményt
Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.
Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.
Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.
Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.
2015. október 9., péntek
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
- anzix 1. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -
"Csak felnövök végül, már majdnem
a teljes súlyommal nehezedem."
(Felfürdés)
x x x
'A befektetett érveim épp kamatoznak."
(Szív és érv)
x x x
"Ma este én mindent megteszek érted,
és te is mindent megteszel,
hogy ne tegyek meg érted semmit,.."
(Az éjszakai életről)
x x x
"... eltévedni egy tévúton,
és rátévedni egy helyesre.)"
(Hamisítás)
x x x
"Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:..."
(A kertben, korán)
x x x
"Már tudom, mit kell szépnek tartanom."
"A kapaszkodók együttmozgása vagyunk,..."
"A belém zárt hangok neked szólnak,..."
(Nem komoly)
x x x
"Itt vagyok, teszem a dolgom,
ne szólj bele "az érdekemben"..."
(Hagyjál)
x x x
"... a bűntudatunk ma a lábtörlőn alszik."
(Rénszarvasos)
Martfűi levelek
Kedves Barátom,
megdöbbenéssel olvastam Esterházy Péter írását az Élet és
Irodalom 2015. október 02-i számában, A szép, csöndes idő és a szó. Ez a
göteborgi könyvvásárra írt beszédének írásos változata.
Ebből
derül ki, hogy Esterházy azért nem bírt ott lenni a könyvvásáron, mert beteg,
hasnyálmirigyrákja van.
Aztán
akadt egy ember - aztán több is – aki elkezdett ezen csámcsogni, kétségbe vonta
az írónak a betegségére vonatkozó állítását.
Hihetetlen.
Mintha egy hasnyálmirigyrákkal lehetne viccelődni, kamuzni. És ezt a cikket egy
magyar napilap, a Magyar Hírlap 2015. szeptember 26-i száma közölte is.
Erről
eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti esetem. Valamelyik netes oldalon
leveleztem egy hölggyel, aki érdeklődött felőlem, kérdezgetett rólam. Amikor
megírtam neki, hogy járványos gyermekbénulás miatt kerekes-széket használok, az
volt a reakciója, hogy ezt bárki mondhatja. Hát igen. Merő viccből szokott az
ember magának vállalni életre szólóan egy kerekes-széket.
Arról,
hogy Esterházy ebben a beszédében – írásában – fontos dolgokat, kérdéseket vet
föl, szó se essék. Pedig talán inkább ezekről kellene szólni, értelmesen
vitázni.
Barátom,
mi lesz ennek a vége? Milyen mély a mélység kútja?
Ebben
az őrült szédületben búcsúzok most.
2015. október 7., szerda
2015. október 3., szombat
Napló
Az
idei nyár szörnyű volt, már-már élvezhetetlen.
Egyrészt a forróság miatt. Hetekig
volt közel negyven fokos hőség. Ilyenre még nem emlékszek.
Másrészt
nagyok a közéleti, kulturális és ismeretségemben a veszteségek. Elhunyt Fejes
Endre író, Pószler György irodalomtörténész, Karátson Gábor író, festő, Czeizel
Endre orvos, genetikus…, János bácsi, Marika néni…
Haláluknak
alig-alig volt visszhangja.
x x x
Nehogy azt higgyük, hogy a
migránsok problémái új keletű problémák.
Oriana Fallaci olasz író, újságíró több mint tíz évvel ezelőtt megírta,
hogy baj van, baj lesz, Kertész Imre szintén közel tíz éve… Senki nem figyelt
rájuk, a politikusok a legkevésbé.
Egy
évvel ezelőtt még inkább lehetett tudni, hogy baj van, baj lesz… Senki nem
törődött vele.
Most
meg úgy teszünk, mintha derült égből villámcsapásként érne bennünket ez a
probléma, ez a krízis.
x x x
Most azt hisszük, hogy a mai
Magyarországon a migránsok a legnagyobb probléma. Nagy probléma, még csak azt
sem mondhatnám, hogy a súlyának megfelelően beszélnének róla, foglalkoznának
vele, de…
De
volt, van ekkora felhangja, hogy ötszázezer hazánkfia ment el feltehetően
véglegesen az országból. Ha csak ideiglenesen, az a jobbik eset.
A
Questor-károsultakon kívül érdekel még valakit a Questor-ügy?
Érdekel
valakit az érintetteken kívül, hogy éppen most rajzolták át a felsőoktatást, a
kormányzati struktúrát?
Kit
érdekel, hogy az állami földvagyon jelentős részét éppen most készülnek
„kiárusítani”?
Kit
érdekel …?
Majd
évek múlva csodálkozunk, hogy nem is gondoltuk volna…
2015. október 2., péntek
2015. október 1., csütörtök
2015. szeptember 25., péntek
Csak nézel
Ahol pénzt osztanak,
sorban állnak,
ahol pozíciót,
ott még inkább,
ahol ételt osztanak,
korgó gyomor muzsikál.
A szégyenlős lemarad,
nem neki áll a világ...
Csak nézel,
hová kerültél,
van, ahogy van,
ide születtél.
2015. szeptember 19., szombat
Kerge Gyuri
Erdő közepén
a
mókus suli.
Jön
már
Kerge
Gyuri.
Megint
elkésett,
pedig
nem
használ
féket.
„Rövid
volt
az
éjszaka,
hosszú
az este”,
mondta
hebegve.
„Nincs
mentségem,
a
szerelem
nagy
vétségem!”
Erdő
közepén
a
mókus suli
megélénkült,
ahogy
jött
Kerge
Gyuri.
„A
szerelemről
mesélj!”,
hosszan
kérték.
Kerge
Gyuri
fejét
törte,
hogyan
fogja
rövidre.
„Rövid
a mese,
nagy
volt a tál,
mogyoróval
tele.
Mire
elfogyott,
mire
elaludtam,
reggel
lett…”
A
mókusok ámultak,
Gyurinál az ész,
nem
ők az okosak.
Utóirat: Ez a versem jelent meg Az én mesémet adom neked című meseantológiában, amelyet ma mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sajnos - szándékom ellenére - nem lehettem ott.
2015. szeptember 18., péntek
Új irányok
Volt itt ájulás,
volt itt ámulás;
új hitek, új elvek,
nincs válasz...
De kérdezzetek!
Hiszitek, majd ők...
Keressétek a választ!
Mindenek
mögött a nők.
2015. szeptember 15., kedd
2015. szeptember 13., vasárnap
Széljegy - 71.
A migránsok ügyében már sok mindent leírtak, elmondtak, meg ezeknek az ellenkezőjét is. És ezen belül butaság butaság hátán. Egy kis csönd nem ártana annak érdekében, hogy végiggondoljuk a következő mondatot.
x x x
Szükség- és kényszerhelyzetek vannak. Egyértelműen látszik, hogy a probléma megoldását sem az Unió, sem az uniós országok politikusai nem látják, sem nálunk nem látja senki.
Jobb híján csinálunk ezt-azt, ragaszkodunk a szabályokhoz, változtatjuk azokat. A probléma pedig marad.
x x x
Arra mindenképp jó ez a kialakult helyzet, hogy ne kelljen másról beszélni (felsőoktatásról, egészségügyről, földkiárusításról, szegénységről…).
2015. szeptember 4., péntek
Még fáklya is lehet
- ajánló sorok Kemény Zsófi Nyílt
láng használata című verskötetéhez -
Már a kötet címe sem szokványos,
olyan fiatalos: Nyílt láng használata. A
cím kifejező is, ezek a versek égetnek, ahogy a tűzhöz is érünk,
felszisszenünk.
„Meg kéne világosodni
hirtelen,
mint egy nem tervezett
mozdulat.
A fájdalom, mint a só,
mindenbe kell,
ezért is jó
boldogságra a fájdalomcsillapító.”
(Felfürdés)
A
kötet megjelenésekor Kemény Zsófi még csak huszonegy éves, vagyis a versek
többségének keletkezésekor húsz sem lehetett.
„Korszakot alkotok
magamnak, …”
(Szív
és érv)
Ilyet csak egy nagyon fiatal írhat, fiatalsága
minden öntudatával. Már-már szemtelenül pimasz a megállapítás, de igaz.
A
lényeglátó tömörség összefügg a slammerkedésével is, tizenhét éves kora óta
járja az országot. Volt szerencsém látni és hallani. Ezek a fiatalok tényleg
tudnak valamit, a szókimondásuk irigylésre méltó. Egyik legismertebb,
legtehetségesebb képviselőjük Kemény Zsófi. Költő, író és nem utolsósorban
slammer.
Ezt
írja a Szövetség című versében:
„Úgysem volt semmi
mindig így,
Tudjátok minden csak
kialakult.”
A
kötet egyes ciklusainak nem címe van, hanem a címet helyettesítő bevezető
gondolata:
Irigylem magam, veszettül irigylem,
mert előttem még ott az „annyiminden”
Ne hagyd magad, ne hagyd magad,
csak ha szeretnéd hagyni
Minden este, mindenestül
Ideképzellek, hogy
segíts elaludni,
persze nem segítesz
Kicsit megsértettél,
mikor utoljára nem
beszéltünk
Nem savanyú a citrom,
csak rosszul eszed
Az
utolsó ciklus bevezető gondolatával mondhatjuk, hogy nem a mai világunkkal van
baj, hanem azzal, ahogyan éljük.
A
legtöbben, akik olvashatjuk Kemény Zsófi kötetét, a Nyílt láng használatát
(Libri Kiadó, 2015.), már nem leszünk olyan fiatalok, mint a költő, de a versek
hatására okosabbak, szenvedélyesebbek még lehetünk.
2015. augusztus 30., vasárnap
Napló
Megjelent a KSH kiadványa, A
fogyatékossággal élők helyzete és szociális ellátásuk a 2011. évi népszámlálási
adatok alapján. A kiadványból levont következtetések
szerint lesújtók a fogyatékossággal élő emberek életkörülményei. Pedig ebben
még nincs -- nem lehet -- benne a 2010-t követő kormányzati intézkedések,
jogszabályi változások hatása, amelyek a sérült embereket érintették. Szóval
rosszabb a helyzet.
x x x
A
héten 92 éves korábban elhunyt Fejes Endre író. Feltételezem, hogy sokakban a
hír hallatán tudatosodhatott, hogy egyáltalán még élt.
Ma még nem tudni, hogy az elmúlt
tizenöt évben, visszavonultságában írt-e még vagy sem, maradt-e valami az
asztalfiókban.
Meghatározó élményeim fűződnek az
írásaihoz. Az első ilyen élmény a Rozsdatemető olvasásakor ért. Ma már tudom,
hogy a hábetlerizmus ma van csak igazán.
Az utolsó ilyen élményem A fiú,
akinek angyalarca volt című regényéhez kapcsolódik. A kötet 1982-ben jelent meg, de én csak most
olvastam három évvel ezelőtt. Levegőt alig kaptam, egy nagyregényben megírta a
nyolcvanas évek elején, hogy milyenek leszünk évtizedekkel később. Mintha már
akkor többet tudott volna a mai Magyarországról, mint mi akik a jelenben élünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)